Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - Blázy Árpád—Bukta Szabolcs: Reisinger József működése és a zalaegerszegi kórházak a 19. század közepén

lelet, amely az elaggott, beteg és tehetetlen városi polgárok eltartását a város köteles­ségévé tette. 4 Zalaegerszegen 1701-ben hoztak létre ilyen „ispitát", mely fából épült és a koldu­sok menedékéül szolgált. A koldusok élelmezéséről nem gondoskodtak, a városbeli mesteremberek végrendeletileg hagytak rájuk pénzt, vagy ezt a hagyatékot alapítvány­szerűén, kamatra rendelték kiadni és a kamatokat az ispita fenntartására fordították. 1790-ben Pintér Máté alapítványának összegéből építették fel az új ispitát Zalaeger­szegen a mai Kossuth L. utcában, az egészségház helyén. Ez az a létesítmény, mely a továbbiakban a korabeli okiratok alapján Ó-kórház néven szerepel. Ebben is kol­dusok laktak, s mivel mindössze két helyiségből állott, szűknek bizonyult. Tekintve, hogy a rászorulóknak csak egy részét lehetett az ispitában elhelyezni, a jobbmódúak végrendeletei az „ispitábeli szegényeken" kívül a „házi szegényeknek is" kezdtek ado­mányokat juttatni. Ha az ispitában elhelyezett koldusok között nézeteltérés, fegyel­mezetlenség, veszekedés támadt, a fegyelmezetlenkedőket kitették az ispitából. 6 A már említett helytartótanácsi rendelkezés megindította Zalaegerszegen a köz­egészségügy fejlődését, ezen belül a gyógyszerészetét is. A XIX. században bekö­szöntő polgári fejlődés ezen tovább lendített. 1826-ban jelent meg a városban Reisinger József gyógyszerész, aki ettől az időtől az 1860-as évek közepéig jelentős szerepet töltött be a város egészségügyi és társa­dalmi, politikai életében. Reisinger diplomáját 1825 novemberében a budapesti egye­temen szerezte. Zalaegerszegre segédként, Adorján László gyógyszertárába került. A későbbiekben megnősült, Adorján László leányát Amáliát vette feleségül. A gyógy­szertárat apósától 1832-ben bérbevette. Reisinger jómódú ember volt, még mint bérlő inast és cselédet tartott apósa házában. Házi gazdaságához tehén, sertés, két vasalt ló, valamint fogat tartozott. A város belterületén vásárolt értékes, még be nem épült telkeket, amelyek értéke a város fejlődésével egyenes arányban nőtt. A gyógy­szertár, melyben Reisinger működött, az ispita szomszédságában volt, mint ahogy azt az 1848-as eladási szerződés meghatározza „az Ispotály és a Csacsi utca között helyeztetett". 6 1833-ban a városi tanács kezdeményezést tett egy betegápoló intézmény létreho­zására. Ez már funkcióját tekintve gyógyító intézmény is lett volna. Tervbe vették, hogy betegápolásra egy ispitai koldusasszonyt alkalmaznak a város által juttatandó fizettséggel. Az intézményben elhelyezett betegek orvosi felügyeletét Fehér Ignác orvos vállalta. 7 A városi tanács adakozásra szólította fel a város polgárait az épít­kezés kivitelezhetősége érdekében. Az 1833-as évben kelt „Adományok a mesterle­gények kórházára" jelzésű összeírás tanúsága szerint Reisinger József és a városban működő másik gyógyszerész, Isoó Ferenc is a legnagyobb adományokat adta. Érde­kes és jellemző, hogy az adakozók között más egészségügyi foglalkozásút nem ta­lálunk. 8 A kórház építkezését 1846-ban kezdték, és annak költségeit a fentebb említett ado­4 Degré Alajos: A zalaegerszegi megyei kórház története. 1973. (Továbbiakban: Degré A. 1973.) 5 Degré A. 1973. 6 Blázy Á. Kézirat. 1973. 7 Degré A. 1973. 8 Blázv Á. Kézirat. 1973.

Next

/
Thumbnails
Contents