Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

MŰHELYTANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Ötezer év orvosi ruhái

Mivel az orvosi mesterség különböző ágai a reneszánsztól kezdve alapvetően polgári foglalkozásnak számítottak, az orvosok, sebészek, gyógyszerészek stb. öltözéke is alapjában polgári öltözék volt. Mégis, megkülönböztető jegyek mindenkor adódtak. A középkor végén kialakult tudós orvos-öltözet még sokáig az orvosok mindennapos viselete maradt. Később ez az öltözék az egyetemi viseletre korlátozódott. A mindennapos öltözködésben — amint ezt az idézett rendeletekből is láttuk — a tanult orvosok bizonyos privilegizált helyzetet élveztek s bár a harmadik rend, a Japán és kínai orvos a 17. századból, hagyományos, keleti viseletben. Az európai orvostudományra a 19. század második felétől nagy hatást gyakorolt a hagyományőrző keleti orvoslás polgárság körébe tartoztak, társadalmi helyzetüket, tekintélyüket s ebből fakadóan ruházkodásukat illetően is az alsóbb nemesség rétegéhez álltak közelebb. Speciális öltözékük — a tudós, mesteri viseletet leszámítva — nem volt, hanem viseleti szokásaikban hasonultak ahhoz a körhöz, amelyben tevékenykedtek. Mégis minden korban megtalálhatók bizonyos jelzések, amelyek foglalkozásukra utaltak (vörös szín, kesztyű, bot, doktor-kalap, paróka, gyöngyvirág stb.), s amely jelzések a kortársaknak kézenfekvőek s azonnal érthetőek voltak, míg az utókor — csupán az ábrázolásokra lévén utalva — nehezebben veszi észre s fejti meg ezeket a jeleket. A sebészek, gyógyszerészek, fürdősök stb. az orvosi foglalkozás alacsonyabb-