Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
FOLYÓIRATOKBÓL - Clio Medica, 1975. (Németlty Ferenc)
Kitasato 400 kongresszusi küldött előtt visszavonta állítását és „nyíltan elismerte, hogy egyedül Yersin volt a pestis-bacillns felfedezője". A baj csak az, hogy a konferencia terjedelmes iratanyagában semmi nyoma ennek a nyilatkozatnak, amely egyébként nemcsak az előzményeknek, hanem — ami fontosabb! — a további fejleményeknek is ellenemond. Ennek ellenére 1943-ban Hauduroy (Schweizerische Medizinische Wochenschrift, 1943. 73, 751. p.), majd 1953-ban Sir Harold Scott (British Medical Journal, 1953.2.1327. p.) ismét elmondja Lagrange nyomán a történetet, de hiteles forrást ők sem jelölnek meg. Azzal a jellegzetes és gyakori jelenséggel van tehát dolgunk, hogy ha egy tévedés egyszer nyomdafestéket látott, akkor már szinte lehetetlen kiirtani a köztudatból. Kitasato állítólagos nyilatkozata is ezt példázza. 1927-ben ismét megszólal a vitában Severn, aki történetesen jelen volt az 1925-ös tokiói konferencián, s Lagrange állítását olvasva azonnal tollat ragadott annak megcáfolására. Mint írja: „egészen biztos abban, hogy sem Kitasatótól, sem mástól nem hallott ilyen nyilatkozatot". Ellenkezőleg, a közös vacsorán, ahol Kitasato díszvendégként jelent meg, ismét „úgy beszéltek róla, mint a pestisbacillus nagynevű fölfedezöjéröl". (The Journal of Tropical Medicine and Hygiene. 1927. 208 - 209. p.). De ezzel még koránt sincs vége a bonyodalmaknak ! Néhány hónappal azután, hogy Severn hazatért a tokiói konferenciáról, levelet kapott Matsuziro Takenouchi professzortól, a tokiói egyetem bakteriológiai intézetéből. A japán professzor olvasta Severn cikkét a Hong Kong-i pestis történetéről, s most felhívja a szerző figyelmét arra, hogy „a Kitasato-bacillus nem az igazi pestisbacillns". Severnt, akinek történeti cikke egyébként meglepő tájékozatlanságot árul el a tárgyra legszorosabban vonatkozó irodalmat illetően, teljesen megrendíti Takenouchi közlése, s elhatározza, hogy most már egyenest ahhoz fordul, aki a legilletékesebb a kérdés tisztázására: magához Kit ásat óhoz. Levelet írt tehát Kitasatónak, s erre 1926. április 6-i kelettel kapott több szempontból is figyelemre méltó választ. Először is a válasz nem Kitasatótól, hanem egyik tanítványától, Mikinosuke Miyajima-tó\ érkezett. Severn ezt azzal magyarázta, hogy Kitasato „csak nagyon gyengén tudott angolul". (Ez azonban nem lehet indok, hiszen Kitasato tudományos cikkeket is publikált angolul, beleértve a 32 évvel azelőtt a Lancetban megjelent közleményét is.) A második érdekesség: a levél valóságos mestermüve a köntörfalazásnak és torzításnak. A többi közt pl. ez áll benne: „Dr. Kitasato tanulmányozott és végül fölfedezett egy olyan bacillus fajt át, amelyet szoros kapcsolatban állónak vélt a betegség aetiologiájával"'. Miyajima aztán még hozzáfűzi, hogy Yersin Kitasatótól „egészen függetlenül fölfedezett egy bacillusfajtát", majd így folytatja: „E két fölfedezés további tanulmányozása azt igazolta, hogy mindkettő ugyanarra a bacillusfajtára vonatkozott, mégpedig a pestis valódi kórokozójára, amely ma Bacillus Pestis néven ismeretes". E levélben a leghalványabb utalás sem található arra, hogy Kitasato mintegy 5 éven át erősen hangsúlyozta: az ő és a Yersin bacillusa gyökeresen különböznek egymástól, s a kettő közül az övé az igazi pestis-kórokozó. Arról sem történik említés, hogy létezett valamikor egy ún. Kitasato-bacillus, mégkevésbé arról, hogy mi lett ennek a további sorsa. Elképzelhetetlen, hogy Kitasato ne lett
