Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Peumery, J. J.: Les origines de la transfusion sanguine (Kenéz János) - Putscher, M.: Geschichte der medizinischen Abbildung. Band II. Von 1600 bis zur Gegenwart (Spielmann József)

Rendkívül érdekesek Putscher művének azon fejezetei, melyek az orvos alakjának tükröződését szemléltetik három évszázad műalkotásaiban. A hol dicsfénnyel övezett, hol szatirikus rosszindulattal ábrázolt orvos alakja egyben tükörképe az illető kor megbecsülésének, illetve elmarasztalásának, az akkori orvosi gyakorlat hatékonyságával szemben. Ugyancsak érdekes betekintést enged a kor orvosi ismereteibe a kialakuló sebészeti, szülészeti, ortopédiai művek ikonográfiájának méltatása. A XIX. század második felének és a XX. század gazdag orvosi ismereteitől és változó művészi látásmódjáról szólva, a szerzőnek igen heterogén anyagot kellett egységbe foglalnia. A hagyományos emberábrázolás ugyanis átadja helyét az egyszerű, majd színes fényképezésnek, a szervezet egészéről nyújtott képet fokozatosan kiszorítja a részábrázolás. A korszerű diagnosztikai eljárások eredményeinek (röntgen, laboratóriumi vizsgálatok, funkcionális próbák stb.) grafikai megjelenítése mintegy „atomizálja" a szervezetet. E részképek csupán egységes orvosi szemléletben válnak az egész emberről alkotott kép szükségszerű összetevőivé. Putscher műve éppen egy ilyen integrációs látásmód szükségességét hangoztatja, azért száll síkra. Nem feledkezik meg a szerző a mind formájában, mind funkciójában változott művészi ábrázolás elemzéséről sem. Analíziséből az cseng ki, hogy a szubjektív látásmód különösen lélektani adalékokkal szolgálhat egy elmélyültebb antropológiai kép kialakításában. Marielene Putscher szerénységét tanúsítja a tény, hogy műve konklúziói igen szűkszavúak, megelégszik a tények összefoglalásával, a jövőre vonatkozó következtetések levonását olvasójára bízza. Végszavaiból azonban mégis kicsendül a szilárd hit, hogy a tudomány és a művészet, mint a valóság megismerésének különböző módjai, a jövőben is egymásra vannak utalva. A szemléltető anyag kitűnő kiválogatása és kivitelezése egyaránt dicséri a szerzőt és a kiadót. Putscher monográfiájában a szöveg hű kommentárja az ikonográfiának, a tudós szerző külön érdeme, hogy magyarázatait tömören, szinte aforisztikus formában fogalmazza meg. (Ez a tömörség azonban helyenként megnehezíti Putscher szövegének megértését.) Megítélésünk szerint Marielene Putschernek sikerült a maga elé tűzött feladatot megoldania. A XVII —XX. század orvosi ikonográfiájáról, művészi alkotásairól nyújtott összképe nagy vonalakban érzékelteti a fejlődés fő állomásait. Persze akadhatnak tudomány- és művészettörténészek, akik az orvosi tudás és ikonográfia viszonyát egyrészt, művészi látásmód és ábrázolás kapcsolatát másrészt, történelmi perspektívában, eltérő módon ítélhetik meg. De minden tudománytörténész szuverén joga a tények sokaságából felfogásának megfelelően válogatni és szintetizálni. Eltérő optika mellett, eltérő periodizálás avagy összkép jöhet létre, de ez a Putscher nyújtotta szintézis hitelességét semmivel sem kisebbíti. Marielene Putschernek Robert Herrlinger alkotását szervesen kiegészítő műve hézagpótló az orvosi idoalomban s egyaránt dicséri alkotójának sokoldalú tudását, elmélyült kutató tevékenységét, szintetikus látásmódját. Spielmann József