Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Peumery, J. J.: Les origines de la transfusion sanguine (Kenéz János) - Putscher, M.: Geschichte der medizinischen Abbildung. Band II. Von 1600 bis zur Gegenwart (Spielmann József)
Peumery, Jean Jacques: Les origines de la transfusion sanguine. Amsterdam, B. M. Israel, 1974. 82 p., 12 ill. A monográfia azokat az izgalmas éveket írja le és azokkal az úttörő orvosokkal foglalkozik, akik a XVII. században néhány éven belül igyekeztek a vérátömlesztést a gyógyításban használható eljárássá kifejleszteni. Bár a monográfia nem bővelkedik frappáns, újonnan feltárt adatokban, mégis erényéül tudható be, hogy nem kompilál, hanem minden szerző munkásságával kapcsolatban az eredeti müvet idézi és így jobb betekintést kapunk arról a néhány viharos évről, amely elindította a vérátömlesztést és amely végül is a párisi törvényszék (Chatelet) ítéletével végződött. Ebben a bírósági határozatban — a szomorúan végződött esetek kapcsán — a vérátömlesztést haszontalannak és veszélyesnek minősítették (inutile et dangereuse). S ezzel le is zárult a transfusio történetének első fejezete. Lassan elfelejtették, amíg 120 év múltával Modenában, majd további 30 év elteltével Angliában el nem kezdődött a feltámadás: az úgynevezett második fejezet. A transfusio valódi története azonban, mint ismeretes, a századfordulón Landsteiner felfedezésével kezdődik. A monográfia eredetileg folytatásban jelent meg a Clio Medicában és később foglalta össze szerzője kötetben. A könyvében közölt képek szintén ismert metszetek lenyomatai. Az ára a mi könyvárainkhoz képest meghökkentően magas (36 holland forint). Kenéz János Putscher, Marielene: Geschichte der medizinischen Abbildung, Band II. München, Heinz Moos Verlag, 1972. 207 p., 372 ill. Robert Herrlingert, a jeles tudománytörténészt korai halála megakadályozta abban, hogy az orvosi ikonográfia történetéről szóló, rendkívül dokumentált müvének második kötetét megírhassa. Herrlinger félbemaradt kezdeményezését most Marielene Putscher, kölni docensnő váltotta valóra. A szerző nem könnyű munkára vállalkozott. Herrlinger ugyanis a XVI. század végéig követte a tudományos ismeret és a művészi reprodukció nagyjából párhuzamosan haladó útjait. Putscher viszont az orvosi ismeret és művészi ábrázolás gyorsan fejlődő és változó formáit igyekszik felmérni a XVII. század kezdetétől napjainkig. Az általa elemzett három században nemcsak az emberre vonatkozó biológiai ismeretek differenciálódtak, gazdagodtak, mélységben és szélességben, hanem ennek megfelelően az orvosi ikonográfia formái, — a nyomdatechnika fejlődésével párhuzamosan — döntően megváltoztak. A test egyszerű anatómiai ábrázolását felváltotta a mikroszkópos és kórbonctani kép, a XIX. század végétől a fényképészeti technika fejlődése, a laboratóriumi és funkcionális vizsgálatok szaporodása pedig olyan ábrázolási módokat tett lehetővé, amelyekben az összképet a részkép váltotta fel; az orvosi ismeretekkel együtt, az emberről szóló ábrázolás is látszólag „atomizálódott". A szerző feladatának tekinti megmutatni, hogyan erednek mégis egységes forrásból ezek a szerteágazó erecskék. A művészi látásmódban is döntő változás következett be. A hagyományos realista optikát az impresszionista, szürrealista és más formabontó törekvések követték, a hagyományos, valósághű emberábrázolást a lélek kivetített látomásai váltották fel.
