Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Orland, F. J. (ed.): The first fifty-year history of the International Association for Dental Research (Adler Péter)

zetküzivé váló egyesülés fenntartása, további működtetése. Kiderül Orland könyvéből, mennyi odaadás, tudomány- és szakmaszeretet, emberség, áldozatkészség, megértő kollegialitás kellett az egyesülés létrehozásához, működtetéséhez különösen az alapítást követő első 15 — 20 évben; mennyire sikerült az IADR-ben a fogorvosi tudományos kutatás ill. kutatók mindmáig legismertebb és legelismertebb nemzetközi szervezetét létrehozni, az egyén, a gondolat és a közlés szabadságát akkor is biztosítani, amikor Közép-Európában a tudományt is majdnem sikerült fasizálni; a fiatalokat pályájukon támogatni, az idősebbeket holtukig, sőt azután is megbecsülni. Ennek talán legszebb megnyilvánulása a Who in IADR Was Who fejezet; ebben a referens örömmel fedezte fel számos 1970 előtt elhunyt magyar stomatológus itthon már-már feledésbe merülő nevét (az Ausztrián át Amerikába szakadt Orbán Bálinton kívül Bánhegyi István, Bonyhárd Béla, Földi Elek, Kőműves Oszkár, Kőszeg Ferenc, Máté Dénes, Rehák Rudolf, Salamon Henrik, Szabó József, akiknek sok biográfiai adatáról, részben Huszár Györgytől nyert információi nyomán, a referens tájékoztatta Orlandot), számos egykori bécsi tanítójának, idősebb kollégájának a nevét, nemkülönben a fogorvoslás-stomatológia számos olyan művelőjét is, akit ifjú fogorvos korában mint a fogorvosi szaktudomány ,.nagyját" ismert meg, s egy-egy olyanét is, akihez későbbi időben személyes ismeretség, levelező kapcsolat, a nagy távolság ellenére is kialakuló kollegiális barátság szálai fűzték. A megszűnt Budapest Sectionról szóló sorokban Balogh Károly, Hattyasi Dezső, Ferenczy Károly, Sugár László és LőrinczyLandgraf Ervin nevével is találkozunk. Nem esik szó a könyvben — nyílván szerénységből — arról a szerepről, melyet az IADR játszott az Ausztriából Hitler által elűzött kutatók elhelyezkedésének megkönnyítésében az USA-ban, amikor módot adott még Ausztriában végzett kutatásaikról szóló beszámolóik előadására. Az Orland vezette Bizottság, főleg azonban Orland professzor személyes munkája révén olyan könyv keletkezett, amely reális képet nyújt az IADR első 50 esztendejének történetéről, amelyből a figyelmes olvasónak végső fokon azt a conclusiót kell leszűrnie, hogy a haladást szolgáló — egy ember agyában született — gondolat valóra váltása sok nehézséggel jár ugyan, sok önzetlen munkát követel meg, de végül — ha időszerű — mégis sikerrel jár. A siker azonban nem a kezdeményező egyéné, hanem a megvalósult eszméé: ma már világszerte természetes, hogy a stomatológia különböző tudományos problémáival nem csupán fogorvosok foglalkoznak, hanem a legkülönbözőbb tudományágak jól képzett, e munkára irányított kutatói. Ezek közös fóruma, mindmáig egyetlen valóban működő nemzetközi tudományos szervezete az IADR, amelynek egykori Budapest Sectiója nem működik, s jelenleg a referensen kívül magyar tagja sajnálatos módon nincs. Érdemes lenne — szaktudományunk alapkutatási szintű fejlesztése érdekében is — megfontolnunk, milyen kötelezettségekkel, előnyökkel s esetleges hátrányokkal járhatna az IADR European Continental Division keretében a magyar, ,,Arkövy" Sectio létrehozása, az Árkövy Vándorgyűlések lebonyolítása eme sectió rendezésében (amikor is az előadások kivonatainak közlését nemzetközi szinten biztosíthatnók). Orland könyvének talán legnagyobb sikere az lenne, ha ezt megvalósíthatnók. Adler Péter