Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Orland, F. J. (ed.): The first fifty-year history of the International Association for Dental Research (Adler Péter)

részben létrehozták. Ezen 50 év alatt megváltozott a fogorvoslás tudományos perspektívája, nemkülönben gyakorlati müvelése, s a következő rövidebb időszakban további alapvető változásokkal kell számolnunk. A szaktudományos tevékenység minőségi és (ezt követő) mennyiségi fejlődését a szakemberek ama kis csoportja indította meg s determinálta ütemében és irányában, akik 1920-ban az International Association for Dental Research formájában létrehozták azt az addig hiányzó fórumot, amely a régebben szinte teljes egészében a klinikai empíriára épülő, bár különböző anyagok felhasználásában magas szintre jutott tudományágban megteremtette az inkább csak egyéni hobbyként űzött alapkutatás rendszeres művelésének indítékát, s megalapozta — számos nemzeti fogorvosi egyesület létesülte után — a stomatológiai alapkutatásban résztvevők nemzetközi együttműködését. A nevében eleve „international"-ként jelentkező, de valójában az Egyesült Államokban létesült, s eleinte csak ott működő egyesülés megteremtője jellemző módon nem fogorvos, sőt nem is orvos volt, hanem a New York-i Columbia Egyetem biokémiai professzora, W. J. Gies, aki kutatásai során botlott stomatológiai vonatkozású részletkérdésekbe, s ennek kapcsán a korszerű — a morphológián túlmenő — stomatológiai alapkutatás szinte teljes hiányába. Gies két évvel eme kezdeményezése előtt teremtette meg az első — csak kutatási eredmények közlésére szolgáló, a fogorvost felszerelő és anyagokkal ellátó cégektől független — tudományos fogorvosi folyóiratot, az azóta is megjelenő Journal of Dental Research-öt. Előbb New Yorkban, Bostonban és Chicagóban sikerült Giesnek néhány fogorvost és fogászati problémákkal foglalkozó kutatót e nemzetközi tudományos egyesülés haladó eszméje mellé állítani. A Gies elképzelése szerint a helyi kutatói szakcsoportokat egybefogó Associationhoz hamarosan csatlakoztak azonos célkitűzésű sectiók nem csupán az Egyesült Államokban és Kanadában, hanem Európában is; így 1934-ben néh. BonyhárdBéla és néh. Kőszeg Ferenc kezdeményezésére Budapesten is létesült IADR Sectio. Az eleinte sok nehézséggel küzdő egyesülés egyre gyarapodott, túlélte a gazdasági depressio éveit, s megérte a II. világháború utáni időszakot, amikor az orvostudomány minden területén világszerte állami feladattá vált (s éppen ezért állami támogatásban részesül) nem csupán a gyógyításban, a betegségek megelőzésében közvetlen hasznot nyújtó alkalmazott, hanem az alapkutatás is. Hogy ilyen támogatásban a fogászat — ha szerényen is, de mégis rendszeresen — részesül, nem csekély mértékben éppen az IADR eredményes tevékenységének köszönhető (közvetlenül vagy közvetve). Az 50 éves időszakban az IADR néhány kényszerszülte kieséstől eltekintve évenként megrendezett kongresszusa volt a seregszemléje a stomatológia területén dolgozó alapkutatóknak, az a fórum, ahol a végzett munka, sőt sokszor részben a folyó munka eredményeiről beszámoltak, az eredményeket megvitatták. Az egyesülés New Yorkban tartott kongresszusán 1970-ben ünnepelte alapításának 50. évfordulóját; az évforduló ünneplését, a maradó megemlékezést szolgálja az első 50 év történetéről beszámoló mű. Orland érdeme, hogy ezúton ennek az időszaknak minden jelentős szaktudományos eseményéről, az egyesülés egyes sectióinak létrejöttéről, működéséről, esetleges megszűntéről, az egyesülés világszerte ismert elnökeiről, tudományos rendezvényeiről, elhalt tagjairól tájékozódhat nem csupán a ma fogorvos-kutatója, hanem az a nemzedék is, amelynek feladata a szervezeti formájában az utolsó évek során az amerikaiból valóban nemzetközivé vált s egyre inkább nem-