Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Lampe, H.: Die Entwicklung und Differenzierung von Fachabteilungen auf den Versammlungen (Deutscher Naturforscher und Ärzte) von 1828 bis 1913 (Szemkeő Endre)

Carus a francia forradalom évében született, de a forradalmi szellem távol állott töle. Rá is illettek Stefan Zweig Erasmusról írott sorai: „Egy ember, aki csöndben és szakadatlan munkában teremti meg a maga életét." Életművét, egyéniségét a sokoldalúság jellemezte: zoológus, fiziológus, pszichológus volt, foglalkozott nőgyógyászattal, szülészettel, filozófiával és a művészet különböző ágaival. A gyógyítást hivatásként értelmezte és e hivatáshoz élete végéig hű maradt. Természettudományos nézetei Goethe szellemiségének jegyeit tükrözték. Barátságuk 1818-ban kezdődött; Carus tisztelete jeléül elküldte Goethének egy akkor megjelenő anatómiai művét. Levelezésük a költő halálával szakadt meg. Személyes találkozásra egyetlen alkalommal került sor: Carus 1821-ban meglátogatta Goethét Weimarban. 1822-ben volt a német természettudósok és orvosok első ülése, ahol Carus előadást tartott „A természettudományok jövőbeli művelése iránti igények" címmel. Az előadás a természettudományok szerepének, feladatának kérdését próbálta tisztázni. 1854-ben megjelenő esszéi, az „Alkalmi vizsgálódások a természettudomány jelenlegi állásának jellegéről", ugyancsak elvi kérdéseket érintett. A mikroszkóppal, mérlegekkel, anatómiai késekkel felszerelt tudományos kutatás messzemenő eredményekhez vezetett, de Carus meg volt győződve arról, hogy ezek a mechanikai eszközök nem elegendőek a szellem megismeréséhez. Goethéhez hasonlóan Carus is mindig az ésszerű, ésszel megközelített természeti megfigyelésből állította föl a hipotézist és nem fordítva, mint a tipikusan romantikus kortársai tették. Jelentős műve volt az „Előadások a pszichológiáról", melyben a jellegzetesen pszichológiai kérdéskörből — az alvás, az álom, a tudatalatti problémáiból — kiindulva érkezik el egy tágabb értelmű kérdéscsoportig: az emberi lélek, a lét jellegének, lényegének magyarázatához. 4 év múlva, 1835-ben jelent meg „Az emberi alak, forma szimbóluma" c. munkája, melyben a testi alak, az alkat lelki megfelelőit ill. kifejezéseit tárgyalta. Útirajzok, Goethéről írott előadásai és négykötetes önéletrajzi írása teszik teljessé életművét. Tudományos tekintélyének elismerését jelentette, hogy 1862-ben elnyerte a Német Academia Leopoldina elnöki tisztét. A könyv elsősorban Carus filozófiai és természettudományos nézeteinek ismertetését, elemzését nyújtja — ennek kapcsán az olvasó bepillantást nyer a 19. századi német szellemtörténetbe. Friedrich Ildikó Lampe, Hermann: Die Entwicklung und Differenzierung von Fachabteilungen auf den Versammlungen von 1828 bis 1913. (Schriftenreihe zur Geschichte der Versammlungen Deutscher Naturforscher und Ärzte, Band II.) Hildenheim, Gerstenberg Vlg., 1975., 301 S. A német vándorgyűlések teljes forrásanyagát (levéltár, monográfiák, sajtó stb.) feldolgozandó, 7 kötetre tervezett munka második kötete hagyta el a nyomdát. Az első kötetben az általános ülések teljes bibliográfiáját tette közzé a szerző, míg e másodikban a részletes feldolgozó munka eredményeként a szakosztályokkal foglalkozik. A német természetvizsgálók és orvosok 7. gyűlésétől kezdve szervezték meg a különböző szakosztályokat, s ettől az időtől kezdődően a vándorgyűlések története