Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Kloppe, W.: Erinnerung an Carl Gustav Carus (Vida Tivadar)

Az első fejezetben az orvosok és gyógyszerészek képzésével, társadalmi helyzetével, helyzetük kialakulásának történetével és jogi szabályozásával foglalkozik, gazdagon idézve korabeli szépirodalmi munkákból is. A második fejezetben a racionalista dogmatizmus és az empirikus orvoslás harcát mutatja be, legkiválóbb képviselőik munkásságán keresztül. Hermann Boerhaave, a nagy rendszerező és kiváló képzettségű orvos-tudós életét, munkásságát ismerteti a következő két fejezetben. Rámutat Descartes, Leibnitz, Newton elméleti; Sylvius és Bacon gyakorlati, módszertani hatására Boerhaave műveiben, aki — mint S. L. King mondja — első ízben írt Summa medicát Summa theologica helyett, megkezdve s nagyrészt meg is határozva ezzel a XVII1. századi jelentős orvosi tudományos művek sorát. Az V—VII. fejezetekben mintegy keresztmetszetét kapjuk a korabeli orvosi ismereteknek. Részletesen ismerteti a kor tudósainak a lázról vallott koncepcióit, Boerhaavéxó\ Van Swieten&n keresztül Colin Chisholnng, valamint a betegségek osztályozását célzó új,Linné nyomdokain haladó kísérleteket, kiemelve François Boissier de Sauvages munkásságát, a ,,

Traité des classes des maladies" című, 1731-ben megjelent művét. "Similia similibus" címmel a VI. fejezetben a homeopathia leírását, Hahnemann életének, munkásságának ismertetését s Organon című művének elemzését találjuk. A VII. fejezet az orvosi etika fejlődésével, s XVIII. századi ismérveivel, valamint Thomas Percival ,, Medical ethics" (1792) című művének részletes ismertetésével foglalkozik. Négy orvos, Joseph Lieutaud (1703 — 80), Giovanni-Battista Morgagni (1682— 1771), John Hunter (1728—1793) és Xavier Bichat (1771 — 1802) munkásságának tömör ismertetését és értékelését foglalja magában a következő fejezet. A könyv zárófejezete az orvosi gyakorlattal foglalkozik, ismertetve azokat az eljárásokat, amelyeket a kor leggyakoribb betegségeinek leküzdésére alkalmaztak. A himlőoltás körüli viták rövid leírásával zárul a mű. S. L. King alapos, felkészült tudós. Széleskörű filozófiai, történeti és orvosi ismeretei, valamint élvezetes stílusa eredményeként kiemelkedően értékes orvostörténeti munka fent ismertetett könyve is. Szlatky Mária Kloppe, Wolfgang: Erinnerung an Carl Gustav Carus 1789 — 1869. Berlin, Medicus Verlag, 1969. 38 p. 3 t. A könyv Carus halálának centenáriumára jelent meg, emléket állítva az orvosnak, a tudósnak és a művésznek. Lipcsében született 1789-ben. Az orvosi és természettudományi pálya hagyomány a családban. Carus 1804-ben iratkozott be az orvosi egyetemre, s e döntésével egyúttal háttérbe szorította művészi törekvéseit. Egyetemi tanulmányainak befejezése után megnősült. 1813-ban, Napóleon németországi hadjárata idején átvette egy francia katonai kórház vezetését Pfaffendorf ban, Lipcse közelében, e kórházat azonban a népfelkeléskor lerombolták. A következő évben ajánlatot kapott egy újonnan szervezett sebészeti és orvosi akadémia szülészeti ossztályának vezetésére — így került a szász fővárosba, Drezdába. 1827-től már udvari orvosként működött.