Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Keil, G. — Assion, P.: Fachprosaforschung (Vida Tivadar)

tárgyú, s az egyes német törzsek jellegzetes arcformájára vonatkozik. Itt „csak" a XVII. sz. elején mutatható ki egy a századunk első felében publikált felismerés első előfordulása. A harmadik példa a narkózis történetével foglalkozik. E téren eddig Paracelsus-t tartották a legfontosabb előfutárnak. A valóság az, hogy ő csupán az emberre történő alkalmazásának az úttörője. Állatokra való alkalmazásáról már középkori receptgyűjteményekből értesülünk, sőt, a.Xl. és aXIH. sz.-ból származó régi költeményekből is. Kifejezett receptet egy XV. sz.-i kódexből mutat be, amelyet egy bambergi kolostorban írtak, és oktatási célú szövegeket tartalmaz a pestisről, vérhasról, szülészetről, de mező- és szőlőgazdálkodásról, valamint műszaki eszközökről is. Eis végül a köv. 3 tételben foglalja össze kutatása eredményeit: /. Helytelen azaz állítás, hogy a természettudományos kutatás véget ért Plinius-szal, és a XVI. sz.-ig szünetelt. 2. A középkor civilizációs haladásának, amely jelentős és egyenrangú a XX. sz. újításaival, megtalálható a leszűrődése részben az ónémet szakiratokban. 3. E szakiratok kutatásában megengedett és kifizetődő a germanisták közreműködése. Bizonyára olyan eredmények ezek, amelyek — mutatis mutandis — hazai orvostörténeti és általában tudománytörténeti kutatásaink terén is megszívlelendők! A 2. tanulmány egy holland (vagy flamand) előadásvázlat erősen bővített változata Ria Jansen-Sieben brüsszeli egyet, tanárnő tollából a középnémetalföldi szakirodalomról. („Middelnederlandse Vakliteratuur", 24 — 69. p. német nyelvű összefoglalással.) Tekintettel az adatok csekély számára, nincs szó kimerítő felsorolásról, hanem csak az első, szerény kísérletről. Több mint háromszáz művet szerepeltet, zömmel kéziratot az első kezdetektől a XVI. sz.-ig, miközben nyomtatott művek is sorra kerültek. Csaknem 14 oldalon keresztül tart az állatorvosi, orvosi, sebészi és gyógyszerészi művek felsorolása. Nem sikerült minden esetben a talált szövegek azonosítása, de ez talán serkentés lesz fiatal kutatók számára, hogy hozzálássanak e sok szempontból feltáratlan terület problémáinak a kibogozásához. A 3. előadást a szalvatoriánus Rudolf Rainer tartotta 1972-ben a bécsi Katolikus Akadémia német nyelv- és irodalomtudományi munkaközösségének a „Versus de materia, line et ordine scientiarum omnium" s ennek német prózai fordítása („Die, Versus de materia, fine et ordine scientiarum omnium'' und ihre deutsche Prosaübersetzung", 70—87 p.) címmel. Előbb a korai kutatókat korrigálva megállapítja, hogy a címben szereplő műnek nem Heinrich von Langenstein, középkori skolasztikus író és népszerűsítő a szerzője. Belső és külső érvek alapján csak annyi biztos, hogy Aegydius Romanus „De regimine principum" c. művének és a „Versus de materia" etc. c. műnek egy és ugyanazon személy a németre fordítója. Aztán 4 különböző kódex alapján (valamennyi XV. sz.-i) adja a latin verseket és német prózai fordításuk szövegét. Mindjárt az elején levő német rubrika szerint a négy tudomány: a szentírás, az egyházi és világi jog, az orvoslás és a hét szabad művészet. A sebészekről és az orvosról szóló verseket hadd idézzem: „Presto per ingenium curamus vulnere lesum, / Gracius ut sani famulentur cuncta regenti." „Arte leuo vires morborum pondere pressas, / Vt mortalis homo valide colat omnipotentem".