Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
ADATTÁR - Habermann Gusztáv: "Aether day" Szegeden
állambeli William Crawford Long, aki ugyan már évek óta kísérletezett bódítással, de annak ellenére, hogy már 1842 márciusában ilyen állapotba helyezett betegen kisebb műtétet is végzett, a társadalmi előítéletektől való félelmében elért eredményeit nem hozta a nyilvánosság elé. 3 Wells az 1845 januárjában végrehajtott eredménytelen kísérlet után tájékoztatta egyik munkatársát a bódítás terén szerzett tapasztalatairól. Ez a munkatársa William Thomas Green Morton orvos volt, 1 kinek figyelmét Wells kísérletei felkeltették. Arra gondolt, hogy a bódítást valóban lehetne műtéteknél fájdalom kiküszöbölésére alkalmazni és ezzel a kérdéssel érdemes foglalkozni. Morton is Bostonban élt és miután tudomása volt arról, hogy egyik orvostársa, kinek néha segédkezett, Charles Thomas Jackson 5 mint vegyész és geológus évek óta dolgozik bódító anyagokkal, hozzá fordult ilyen anyagért. Jackson aethert adott Mortonnak, aki ezzel megkezdte — a legnagyobb titokban — kísérleteit. Nem akart Wells sorsára jutni. Kutatásai azonban hamarosan világra szóló felfedezést sejtettek s végül is meggyőzték Mortont arról, hogy tovább nem várhat, ha a szenvedő embereken segíteni kíván. Vállalta tehát 1846. szeptember 30-án egy foghúzásnak aether sulfuricus alkalmazásával előidézett bódításban való eszközlését és amikor azt tapasztalta — szemben Wells eredménytelen kísérletével —, hogy eljárása teljes eredménnyel járt, jelentkezett ugyancsak Warren professzornál ugyanazzal a kérelemmel, mint másfél évvel azelőtt Wells. Az ember azt hinné, hogy Warren kereken elutasítja a kérés teljesítését. Ám a sebész haladó gondolkodású valaki volt és meghallgatva Mortont, kijelölte 1846. október 16-át, mely napon egy torokdaganatot kívánt műtőjében eltávolítani. Alkalmat adott Mortonnak, hogy e műtétnél alkalmazza aether-bódítási eljárását. Morton, ki az utolsó percig is tökéletesítette készülékét, emiatt negyedórás késéssel érkezett a műtőbe, ahol a beteg már a műtőasztalon rettegve várta, Warren pedig a segédkező orvosokkal, közöttük John Henry Bigelow-val 6 és a hallgatósággal, iróniával szemlélte a végül is az ajtón berobbanó Mortont. Rövid kimentés után Morton a beteg elé lépett. Közölte vele, hogy eljárása veszélytelen, teljes fájdalommentességet eredményez. Bemutatta a vele érkezett egyik betegét, aki bizonyította a mondottak valóságát. Erre a műtésre váró Gilbert Abbot nyomdász, húsz éves fiatalember megnyugodott és kijelentette, hajlandó magát Morton kísérletének alávetni. Ez megmagyarázta neki, hogy a készülékén keresztül fel kell rajzában (Orvosi Lexikon III. k. 534. p.) forrásként hívja fel. A szerző kimerítő munkáját regénynek nevezi ugyan, a közlési formára tekintettel, de adatai történetileg hűek és megbízhatók. 3 Benedek István: Long. Orvosi Lexikon. III. k. 279. p.; Harkányi István: Narcosis története. Orvosi Lexikon. III. k. 619. p. 4 Thorwald, Jürgen: A sebészek évszázada. 125 — 128. p. A 128. lap után Morton és a műtét szereplőit is közli képekben. L. még: Benedek István: Morton. Orvosi Lexikon. III. k. 534. p.; Koelsch, Adolf: Narkose, e mű tulajdonképpen Morton életrajza; Sigerist, Henry E.: Grosse Arzte, 278. p. 5 Benedek István: Jackson. Orvosi Lexikon. II. k. 1156—1157. p. ü Henry Jacob Bigelow (1818 — 1890), közölte a Boston Med. and Surg. Journalban 1847. november 18-án a műtét lefolyását. Később megírta a felfedezés történetét is ,, Ether and Chloroform: a Compendium of their History and Discovery'''' címen, megjelent 1848-ban. L.: Benedek István: Bigelow. Orvosi Lexikon. I. k. 407; Klimkó Dezső: Az általános érzéstelenítés. Budapest 1933, 46. p.
