Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Buzinkay Géza: Közegészségügyünk és orvostársadalmunk a kiegyezés utáni élclapokban, 1867-1875

Az orvostársadalommal szembeni nemzetiségi, vallási, társadalmi és gazdasági előítéleteket, melyek ez időben már komoly múltra tekintettek vissza, a Mátyás Deák szólaltatta meg teljes egészében,

26 de többször utalt rá, ugyancsak durva formában a Ludas Matyi is. Liberális polgári szemléletével és ábrázolási módszereivel azonban csak a Borsszem Jankó tudta megmutatni, hogy az orvosokkal szembeni közvéleménnyel megegyező hang, azonos érvek jelentek meg az orvostársadalmon belüli vitákban, egymással szemben is.

2

' Polgárosodásunk egyik jellegzetessége volt a feudális szellem, a megerősödő polgárság és értelmiség magyar nemesi eszménye: hogy a nemesembert tekintették magyarnak a Kárpát-medencében.

28 A polgárság megerősödésével együtt jelentkező nemességi rang- és címszerző hajsza ennek volt megjelenési formája. Demokráciánk — melyet ekképp álarcosbálhoz hasonlítottak — állandó tárgya volt az élclapoknak. Rámutattak arra, hogy polgáraink mihelyt tekintélyre és jómódra tettek szert, fő törekvésükkel a polgári rendből igyekeztek kikerülni s feljebb jutni a nemesi vagy arisztokrata osztályba. Az orvosokra vonatkozó számos éle és gúnyirat között a legkomolyabb hangot Kovács Sebestény Endre kapcsán használta a Borsszem Jankó. Deák Ferenc háziorvosaként Kovács Sebestény központi alakja volt orvostársadalmi elitünknek. Az orvosnak szóló általános elismerés mellett azonban az elit mentalitásának megtestesítőjeként magatartását, törekvéseit fenntartással szemlélték. Deák elhatalmasodó betegsége idején közszájon forgott, hogy báróságot fog kapni. Ez bár nem történt meg, de megkapta, orvosok közt elsőként, a Monarchia legmagasabb polgári kitüntetését, a Szent István Rend lovagkeresztjét. „Sebesen épít Endre. Aach ein nobles Kerl" — jegyezte meg róla naplójában Kecskeméthy Aurél.

29 1874. augusztus 9-én a Borsszem Jankó címlapi karikatúrában mutatta be Kovács Sebestényt, amint éppen kék-vér-átömlesztést végez magán, ehhez pedig a következő megjegyzést fűzte: „Orvos és nagy úr, de kezd nagyobb úr lenni, mint orvos. Ha abból a figyelemből, érdeklődésből és gondból, melyben — mindnyájunk örömére — az ország nagy betegét részesítette, valamit az ország kis betegeire is pazarolna, a kiknek lépük, májuk, tüdejük, oldaluk csak ugy fáj, mint akárki fiának, megkímélném ez arczkép alkalmával ettől a vonástól. De a szin ecsetemben van, a vonás hozzá tartozik. Meg kellett pingálnom. A jó operateurnél első az ügyes kéz. Ezt mindenki tudja. Második a meleg szív. Ezt én tudom. A jeles orvos egy tagja a czéhnek. De az orvos mint a humanitás fölkentje, kiemelkedik a czéhből, és önálló helyet foglal el az eszmék harezosai közt. Pedig ez a világon az igazi felső tábla."

30 26 MD 1873, 11; 1875, 19. 27 BJkó 1870, 120-121; 1874. okt. 11, 4-5. 28 1. BJkó 1871, 874. Vö. Hanák 1974. 29 Kecskeméthy 296. 30 BJkó 1874. aug. 9, 2.