Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Buzinkay Géza: Közegészségügyünk és orvostársadalmunk a kiegyezés utáni élclapokban, 1867-1875

Ezek a komoly szavak egyúttal az orvos —beteg viszony — később még érintendő — kérdéséhez is jelentős adalékkal szolgáltak. A címkórság egyik meglepő — s az élclapok körében nagy visszhangot kiváltó — eseménye volt, hogy 1873 nyarán az újonnan felállított kolozsvári egyetemi orvoskar tizenegy fiatal tanára a belügyminiszterhez folyamodott, hogy adja meg nekik a „nagyságos" címet. A groteszk folyamodvány — kérvényezői között nem egy későbbi neves tudósunk volt, mint Concha Győző és Török Aurél — az élcek sorozatát vonta maga után a Borsszem Jankó és a Bolond Miska hasábjain. Az orvos és beteg viszonyának kérdéséhez gazdag anyagot nyújtanak élclapjaink. Korabeli orvostársadalmunk nagyjai más színben tűnnek fel betegágy mellett gyógyító orvosokként és orvosi törekvések szolgálóiként, mint ahogy fennmaradt írásos megnyilvánulásaikból kitűnik. A történelem más nagyjaihoz hasonlóan olykor maguk is eltértek az úttól, amelyet hirdettek. Itt most nem a Mátyás Deák már többször idézett, állandó orvostámadásaira, -rágalmazásaira gondolunk. Sőt az sem szolgál újdonságként, amiről a Bolond Miska írt, hogy fürdőhelyeinken a fürdőorvosok minden vendégnek bebizonyították, hogy beteg, s minél busásabb hasznot biztosító kúrákat írtak elő.

31 A Borsszem Jankó közölte e területről is a legvilágosabban diagnosztizáló élceket. Orvostársadalmunk egy részének magatartásában ugyanis csak halvány nyomait fedezte fel az orvosi hivatásnak és hivatástudatnak. Magukat egyfelől más polgári foglalkozásokhoz mérve, mind a kényelmetlen elfoglaltságoktól, mind a betegek bizonytalan fizetésképességétől biztosítani akarták, másfelől viszont kivételezett helyzetet kívántak maguknak rögzíteni. így az Országos Közegészségügyi Tanács megalakulásakor a Borsszem Jankó úgy mutatta be Turn's Babyloniens Medicinalis című írásában az első ülést, mint amelyen nemcsak egymásba fojtva a szót, monomániákus vitát folytattak a tagok, hanem megállapították, hogy személyi érdekeikkel ellentétben áll, hogy a közegészségügy javításán kell fáradozniuk.

32 1872 februárjában, az új orvosi díjszabás kidolgozására megindult orvosegyleti vita idején remek paródiában mutatta be a francia orientációjú Grósz Lajos és az angol barát Fodor József egymásra licitáló javaslatait.

33 Ugyanebben a tárgyban 1875 elején a Budapesti Orvosi Kör dolgozott ki javaslatot, s a Borsszem Jankó most sem késlekedett. Új orvosi díjszabászai című cikkében az Orvosi Kör javaslatában azt a valóban benne rejlő törekvést tűzte tolla hegyére, hogy minél kevesebb kötelezettséget róhasson az állam és a társadalom az orvosokra, ugyanakkor minden elvégzett munkáért biztos és lehetőleg minél magasabb díjat írjon elő.

31 Az orvostársadalomnál lényegesen ritkábban és szűkebbkörű ábrázolási formában találkozunk a gyógyszerésztársadalommal. Élclapjainkban kizárólag mint kereskedők jelentek meg, akiknek karikírozható oldala a forgalomnövelési szemlélet volt.

35 Ezt mutatta egy nagyforgalmú pesti patika „27 krajcáros bazár" üzletformára történő áttéréséről a tudósítás

313 vagy a Török patika olyatén bemutatása, mely forgalmát 31 BM 1867, 112. 32 BJkó 1868, 369-370. 33 BJkó 1872. febr. 18, 3-4. 34 BJkó 1875. ápr. 5, 5. 35 LM 1871, 24. 3G BJkó 1875. márc. 14, 10.