Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Benkő Ferenc: Adatok a XVIII. század gyógyszerészetéhez a debreceni Baranyi-perben
leányát, Ungvári Katát. A várat körülzáró hadak a püspöki (Biharpüspöki) sáncokban tartózkodtak. Ez a szálláshelye Bárányi Miklósnak is, mert neki kellett gondoskodni, mint hadbiztosnak a hadak teljes ellátásáról, élelemről, borról, ruházatról, fizetésről 5 * 6 . Ungvári Kata és Bárányi Miklós házasságából 1706. szept. 19-én Miklós nevű fiúk született. A gyerek törvényes származását azonban az id. Bárányi nem ismerte el, arra hivatkozva, hogy a fogantatás idején ő nem járt Debrecenben, hanem a püspöki hadaknál tartózkodott. Különben is, köztudomás szerint felesége akkoriban viszonyt folytatott egy Nempsovits János nevű „patikárius legénnyel", akivel teátrális körülmények között rajta is kapták. Ezt a jelenetet valószínűleg Miklós anyja, özv. Bárányi Györgyné rendezte meg, aki közrendű menyét nem kedvelte. Ungvári Katát és Nempsovits Jánost börtönbe zárták és fővesztésre ítélték. A szigorú erkölcsű, kálvini Debrecenben ekkor ez volt a házasságtörés büntetése. Baranyiné bűnösségét nem sikerült bizonyítani, közben a gyermeke is megszületett, és így kiszabadult. A patikus megvesztegette a porkolábot, megszökött a börtönből és nyoma veszett. Bárányi Miklós áttért a katolikus hitre, így elválasztották a feleségétől, és módjában volt újra nősülni. A fiatal Bárányi később felnövekedve, nemes ember létére szokatlan módon, belépett a paplancsinálók céhébe, és ezért Paplanos Bárányi Miklósnak hívták. A valódi leszármazás bizonyítására, és így az örökségben való részesedés végett, indította meg a pert Paplanos Bárányi Miklós és anyja. A perből, illetve a Documenta Baranyianából értékes adatokat meríthetünk Kazay Sámuel személyére, és képet kapunk a XVIII. századi Debrecen gyógyszerészeinek és orvosainak működéséről és egymáshoz való viszonyáról. Legelőször is innen ismerjük meg az első debreceni gyógyszerész nevét. Nempsovits (vagy Nemsovits) Jánosról a nevén kívül csak annyit tudunk, hogy „Patikárius Legény" volt a nemes város 1700—1701-ben alapított patikájában. Ha legény volt, kellett gazdájának, provisornak is lenni. Ennek személyéről azonban nem esik említés a perben. A levéltári anyagban számos adatot találunk Kazay Sámuelről, a híres debreceni patikusról és még híresebb műgyűjtőről. Kazay személye úgy került ebbe a gyógyszerészettől látszólag távolálló perbe, hogy Paplanos Bárányi Miklós tanúja volt, és Váradon mellette vallott. A hivatalos fórumok a továbbiakban az ő személyére, életkorára, pályájára, megbízhatóságára kerestek „jó tanúkat". így vallomásaikban Debrecen város vezető személyei: Pándi Pál és Domokos Lajos, mindketten főbíróságot viselt férfiak, Weszprémi István és Hatvani István jeles orvosok, Cherny János, Kazay alkalmazottja, patikájának provisora és mások közlik értesüléseiket, véleményüket Kazay személyéről. A tanúk bőbeszédűen, a tárgytól elkalandozva vallanak. Emlegetik Csáti Sámuelt is, aki elődje volt Kazaynak a provisorságban, és akinek az özvegyét, Lévai Sárát feleségül vette. A vallomásokból megelevenedik a patika élete. Az officinában vendégeket fogadnak, betér az orvos, ismerősökről mondanak véleményt, híreket közölnek. 7 ' 8 5 „mely Püspökiben való szállások a végre való volt, hogy a varadi várat a benne levő Militiával szorongassák". Doc. Barany. 62. 6 „az Hadaknak Husrul, Kenyérrül, Borrul Ruházatrul, fizetésrül minden némü szükségérül rendeléseket tegyen. Doc. Barany. 62. 7 Bejöttek a patikába Méltóságos Consiliums Nitzky Simon Ur, Doctor Weszprémi ur, Vörös Mihály a kalmár, Margittai István Typographic és Czeglédy Sándor
