Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmus-kori befolyása a magyarországi orvoslásra. II. XIV. sz. — 1526

Erasmussal is levelezésben állott 1536 előtt. Martinas besztercei gyógyszerészünkről 1516-ból maradt fenn az első feljegyzés.

39 Viszonyainkra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Genersich Menyhért 1523-ban Szepesszombatban írt egy kéziratos könyvet, amelyben kilencvenhárom betegség ellen ajánlott gyógyszereket. Az egészségügyi foglalkozásúak azonban „munkahiány" esetében természetszerűleg az ország szívében, Budán telepedtek le. Ennek beszédes bizonyítékát szolgáltatja „Johannes Doctor'''' nagyszebeni városi fizikus esete, aki 1524-ben költözött Budára. Itt persze ekkor még — európai mértékkel mérve — a kevésbé haladó, középkori irányzat uralkodott. II. Lajos királyunk feleségének, Mária királynőnek az orvosa Collimitius ugyanis — a korabeli, helyi felfogásnak megfelelően — például „a csillagászatnak az orvostudománnyal való kapcsolatáról" írt könyvet 1526 előtt.

40 A XVI. század első negyedében Budán legalább tizenkét orvos és tizennégy gyógyszerész működött, akikről név szerinti feljegyzéseink maradtak. Működésük színvonalára jellemző, hogy az a Giovanni Manardo, akinek „Orvosi Levelei" (Epistolae Medicinales) közül hat levél Budán jelent meg 1516-ban, ugyanitt sikertelenül kezelte Zsigmond lengyel herceget, II. Ulászló király öccsét. Bár e betegség felismerésével kapcsolatban említettük már kiemelkedő szerepét, a lengyel herceg — kezelőjének tájékozottsága ellenére is — a syphilis áldozata lett. Igaz, hogy Manardus a kezelés terén antimerkurialista volt. Az ő ismert beállítottságánál azonban jóval nehezebb a többi — kevésbé neves — egészségügyi foglalkozásúak korabeli tanultságának megítélése, helyes meghatározása. Kétségtelen, hogy már Mátyás király Corvina könyvtárában szerepelt Abul Kasim 912—1013 között írt és 1170 után lefordított ,,Cyrurgiá"-ja, a kalocsai érseki könyvtárban pedig fennmaradt Guy de Chauliac 1300—1368 között készült „Chirurgia"jának egy példánya. A tudomány fejlődéstörténete szempontjából nézve tehát ezek a művek legalább egy-három évszázados késedelemmel kerültek hazánkba. Ezeken kívül — például a gyógyszerek elkészítésénél — a Nyugat-Európában szokásos alábbi könyveket használták nálunk, jórészt az 1580. évi nagyszebeni „Inventarium librorum" alapján ítélve: Nicolaus Praepositus „Antidotarium"-át 1140-ből, Nicolaus Myrepsus „Dynameron"-ját 1270-ből, Christoph de Honestis „Expositio antidotarii"-ját 1329-ből, Asculumi Saladin illetve Quiricus de Augustis „Lumen apothecariorum"-át 1495-ből, a „Ricettario Fiorentino"-t 1489-ből és Paulus Suardus milánói gyógyszerész iratait a XV. század végéről. Ezenkívül vidéki gyógyszertárainkban előfordulhatott Pietro di Bologna ,,

Liber der Chirurg"-ja, a „gyógyszerészek evangélistájáénak, Johannes Mesuenak 1015 előtt keletkezett „Antidotarium"-a és az ifjabb Serapion IX. századi „Tractatus"-a.

41 39 V. ö. Hints Elek i. m. 251., 295. Baradlai János i. m. 109., 296., 300. I. köt. 67. és 66. old. 411 Baradlai János i. m. 120., 121., 67. Zolnay László: Betegek. . . i. m. 22. GeorgiusCollimitius „artifitium de applicatione astrologiae ad medicinám, deque convenientia earundem, de ratione dierum criticorum, de administratione pharmacorum et phlebotomia etc." című munkájáról (1531. Strassbourg) már G. Jöcher is tud, Geleh. Lexicon. I. rész. 2016. col. 41 Johannes Manardus (1462—1536) „epistolas medicinales" című munkája már G. Jöchernél is megtalálható datálatlanul. Geleh. Lexicon. III. rész. 92. col. Pagel ezeknek