Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmus-kori befolyása a magyarországi orvoslásra. II. XIV. sz. — 1526

Aranyassi Gellérfi János lőcsei pap 1462—1473 között latin nyelven írt kéziratos kódexe is tartalmazott már négy orvosi fejezetet. A gyulafehérvári Batthyány-könyvtárban pedig megvolt Varignana 1318 körül írt ,,Practica"-ja és „Liber medicinalis continens inter alia collectionem praescriptionum medicinalium" című kézirata, amely valószínűleg szintén a Szepességben készült. Ezekenkívül ismert lehetett Arquati orvos „Prognostico del dottore Arquati fatto del 1480 al re Ungheria" és Johannes Müntz Württemberg! magister „Tabulae minutionum super meridiano Budensi" című, 1494-ben Budán megjelent munkája is.

42 Nem mondhatjuk, hogy ezek a könyvek a korabeli leghaladóbb ismereteket nyújtották a magyar egészségügyi foglalkozásúak számára, hiszen jelentős részük középkori szemszögből nézve is kissé elavult volt már. Némelyikük több évszázados késedelemmel kerülhetett Magyarországra. Bizonyos azonban, hogy ez Nyugat-Európa más városaiban is hasonlóképpen lehetett. Éppen ezért újból le kell szögeznünk, hogy ebben az időszakban a magyar orvoslás és gyógyszerészet tudománya okvetlenül elérte a kontinentális, korabeli átlagszínvonalat. Mindezek ismeretében bizonyos mértékben valószínűleg át kell értékelnünk dr. Hintsen Eleknek azt a megállapítását, amely szerint: „hazánk területén — a feudalizmus-korában — nem voltak könyvtárak, nem volt nemzedékről nemzedékre szálló hagyomány és ennek hiányában az orvostudományt importálták, tehát hiányzott az a milieu, amelyben az orvostudományt előbbre lehetett volna vinni. Az Árpádok idején — példáid — csak alkalmazták a külföldön tanult orvosi tudást, de nem vitték előbbre". Bármiként is alakuljon ki mindezekről a kérdésekről napjaink korszerűbb véleménye, annyi bizonyos, hogy e megállapítás alól — legalábbis Manardo tevékenységével kapcsolatban — erős kivételt kell tennünk. Z us am m e nfas s un g In der Medizin des XIV. Jahrhunderts gewann die wissenschaftliche Anschauung immer mehr an Boden. An die Spitze der Entwicklung ist es bereits Anfang des Jahrhunderts — durch die Verbreitung der Leichensektion (Mondino de Luzzi) — Bologna gekommen. Dieses Jahrhundert galt übrigens ais das Zeitalter der Universitätsgründungen, womit auch ein Aufschwung der ärztlichen Fachliteratur in Europa zusammenhing. Auf die Entwicklung der therapischen Praxis übten die großen Epidemien, vor allem die Pestepidemien eine entscheidende Wirkung aus. Unserem heutigen Wissen nach unterrichteten Mátyás von Nagyszombat und später (1416) Simon Klostein an der 1389 gegründeten Universität zu Óbuda (Alt-Ofen) die Anatomie schon im Kenntnis der Sektion. Der Leibarzt des Königs Lajos I. war — neben dem Hofarzt und Hofapotheker Jakab Szerecsen (um 1353) — János Radliczai, der dem csak az 1528. évi párizsi megjelenésükről tud Biogr. Lexikon. IV. köt. 111 — 112. Divéky Adorján: Zsigmond lengyel herceg budai számadásai. Budapest, 1914. Történelmi tár. Hints Elek i. m. 287. Chauliac „Chirurgia magna"-jára nézve lásd Benedek István: Chauliac (kb. 1298-1369). Orvosi lexikon, i. m. I. köt. 573. Hints Elek i. m. 297. Johannes Mesue (Pseudo-Mesue) ifj. Janus Damascenus ,,Antidotarium"-a Benedek István: Meszue. Orvosi lexikon. III. köt. 461—462. Baradlai János i. m. 71. 42 Varignanára vonatkozóan lásd G. Jöcher a 3. sz. jegyz.-ben i. m. i. h. Aug. Hirsch is említi: u. o. Hints Elek i. m. 275. Állításának helyességét igazolja Regöly-Mérei Gyula: Aranyosi Gellértfi János. Orvosi lexikon. I. köt. 238. Hints Elek i. m. 277.