Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmus-kori befolyása a magyarországi orvoslásra. II. XIV. sz. — 1526

járvány. Francisco Lopez Villalobos — V. Károly udvari orvosa, a neves lantművész — pedig Salamancában 1498-ban ,,E1 summario de la medicina" című könyvében a pestisről és a luesről írt figyelemreméltó munkát. Pinctor 1499-ben a belek syphilises affectióját is ismerte már. Abarbranel Lisszabonban 1490-ben a lepráról értekezett.

27 A syphilis tehát — bár SudhofT (1913) szerint nem volt új betegség — 1496-ban terjedtél Európa-szerte.

GiovanniManardo{ 1465— 1536) — a későbbi ferraraiegyetemi tanár, Leoniceno tanítványa, aki „Medicinales epistolae"-inak bevezetőjét Győrből keltezte — ugyan már 1495-ben felismerte a betegség vitatott, amerikai eredetét, mégis hosszú ideig ez maradt az orvostudomány legmegoldhatatlanabb témája. Nicolo Leoniceno páduai tanár is 1497-ben az elsők között értekezett a syphilisről; munkáját számos tanulmány követte. Marcus Gatenaria paduai tanár végzett először 1490 körül előreesett és rothadó méh eltávolítására szolgáló műtétet. Nu fer Jakab turgaui mészáros pedig állítólag 1500-ban végezte élő asszonyon az első császármetszést — a feleségén —, aki nem tudta a gyermekét megszülni.

28 Falimierz 1485-ben még Dioskorides alapján írta meg gyógyszertanát. Nicolo Leoniceno páduai, bolognai, majd ferrarai tanár azonban „De Plinii et aliorum in medicina erroribus" című négykötetes művében 1492-ben már kritika tárgyává tette a korábbi gyógyszerészeti felfogásokat. Ugyanekkor 1493-ban Halléban nyílt meg újabb gyógyszertár.

29 27 Theodoras von Gaza szerepel már G. Jöchernél is „Theophrastum de plantis" c. fordításával. Geleh. Lexicon. IV. rész. 1105 col. Celsusva vonatkozóan Szumowsky Ulászló i. m. 315. „Articella Galeni" Herczeg Árpád i. m. 616. Hints Elek i. m. 241., 236. Quiricus de Augustisva vonatkozóan lásd G. Jöchernek a 6. sz. jegyz.-ben i. m. i. h. Pagel felsorolja Gaspar Torella műveit, amelyek közül a „Tractatus cum consiliis contra pudendagram sive morbum gallicum" című készült el 1497-ben. Biographisches Lexikon. V. köt. 701. Hints Elek i.m. 263., 243. Poór Ferenc: A syphilis kórtana és gyógyítása. Bp. 1914. 1., 2., 3., 5. Jacobus Catanaeus (Lacumarcino) szerepel már G. Jöchernél is a „de morbo gallico" című munkájával: Geleh. Lexecon i. m. I. rész. 1768. col. Phrisius valószínűleg azonos a C. E. Daniäls által ismertetett Pauwelszoonnal (Vriese), aki 1580 körül Delftben tevékenykedett. Biogr. Lexikon. IV. köt. 515. Nicolaus Massa (14564) említést nyert már G. Jöchernél is a ,,de morbo gallico" c. munkájával együtt, i. m. III. rész. 264. col. Johannes de Vigo (Vico 1519 körül) szintén a „de morbo gallico" c. művével, G. Jöcher i. m. IV. rész. 1604. col. Johannes Widmannt (Salicetus, Möchinger) Gurlt ismerteti az 1497-ből való „De pustulis, quae vulgato nomine dicuntur mal Franzos" c. munkájával, Biogr. Lexikon. VI. köt. 264 Cantani ír Antonio Benivieniről (|1502) és legismertebb művéről a „De abditis morborum causis"-ról, Biogr. Lexikon. I. köt. 394. Hints Elek megállapításait mindenben igazolja Pagel: Francisco Lopez de Villalobos, amelyben „El sumario"-jának 1498. évi salamancai kiadására is kitér, Biogr. Lexikon. VI. köt. 116. Aug. Hirsch említi Isaac Judas Abarbaneh (Abravanel) a „De Lepra vestimentorum" és a „de Lepra Oedium" szerzőjét, Biogr. Lexikon. 1. köt. 34. 28 Hints Elek i. m. 263. Herczeg Árpád: Manardus János magyar udvari főorvos élete és művei. Bp. 1929. V. ö. Orvosi lexikon III. köt. 356. Hints Elek i. m. 242. A Leonicenóra vonatkozó megállapításait igazolja Benedek István: Leoniceno. Orvosi lexikon. II. köt. 208 — 209. Marco Gatinaria (1462-1481 kör.) és „De curis aegritudinum particularium" c. munkája Aug. Hirschnél szerepel. Biographisches Lexikon. II. köt. 504. Hints Elek i. m. 258., 257. Megállapításának helyességét alátámasztja Benedek István: Nufer Jakab. Orvosi lexikon III. köt. 742. 29 Falimierz Stephan (Phalimirus, Phalinurus) krakkói seborvost és „Ortus sanitatis" (1485) című munkáját Kleinwaechter et Peszke említi, Biogr. Lexikon. II. köt. 335.