Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmus-kori befolyása a magyarországi orvoslásra. II. XIV. sz. — 1526
Arcolano már a fogak bonctanával és élettanával is foglalkozott az 1480-as években. Ő alkalmazta először az aranyat a fogak tömésénél. Magyarországon például 1499ből származik a fogkefe első említése. Antonio Guainerio Páviában — ugyancsak 1480 körül — az urethra-szűkületeket viaszból, cinkbői vagy ezüstből készített bougiekkal tágította. Ez a kezelési eljárása az 1481-ben megjelent „Opera" című könyvében látott napvilágot. Guttierez toledói tudós pedig a vese betegségeit tárgyalta 1498-ban. 2 * 1 Érdekes, hogy Gaza Theodor (kimutatható: 1453—1478 kör.) még 1478-ban Ferrarában lefordította Theophrastos műveit görögről olaszra. Ugyanebben az esztendőben láttak napvilágot Celsusnak az orvostudományról szóló könyvei is Firenzében („De medicina"). Az „Articella Galeni" című munka 1479-ben jelent meg Velencében. A „Ricettario Fiorentino" 1489-ben látott napvilágot és Quiricus de August is „Lumen apothecariorum"-a 1495-ben ért meg újabb kiadást. Ferdinánd spanyol király csak 1488-ban engedte meg a saragossai kórháznak a boncolást. A század végére azonban a spanyol tudomány is felfejlődött az európai élvonalhoz. Gaspare Torella spanyol orvos — VI. Borgia Sándor pápa orvosa — már 1493-ban Auvergne-ben szóba hozta, 1497-ben pedig felismerte, hogy a syphilis anyáról vagy dajkáról is átterjedhet a csecsemőre és a gyógyszerkezelésnél alkalmazta a higanyt. A lues 1495-ben már a wormsi országgyűlésen szóba került, 1496-ban pedig Francia-, Olasz- és Németországon kívül Magyarország is inficiálva volt ezzel a súlyos járvánnyal. Az első kórtörténetek orvosírói Manardus, Scillacio, Cataneus, Pinctor, Vela, Phrisius, Massa, De Vigo voltak 1495—1496-ban. Widmann pedig 1497-ben közölt értékes adatokat a betegségről. Ugyanebben az évben Gaspare Torella már indurált genitalis fekélyben — ulcus in virga cum quadam duritie — a közösülésen alapuló leggyakoribb terjedésmódban látta a kór kiindulásának okát. Ő maga és Aquitanus 1498-ban különféle kénesővel készült kenőcsöket alkalmaztak ólommal, kénnel, gyantás és egyéb anyagokkal keverve therapia gyanánt. Gilinus, a velencei Brocardas és a firenzei Benivieni már 1497-ben hívei voltak a kéneső alkalmazásának, ezzel szemben a német orvosok ellenezték a használatát. Maga Manardus is ezt tette Budán, aki antimerkurialista volt ebben a kérdésben. A francia parlament 1495—1496-ban minden idegen luesest halálbüntetés terhe alatt kiutasított Párizsból. Az utak pedig Besancontól Nürnbergig és Strassburgtól Bécsig tele voltak kiűzött syphilisesekkel 1496-1497 telén. Cataneus szerint az emberek felét, Sabellicus szerint az egyhuszadát pusztította el az 1495-ben kitört új Orvosi lexikon i. m. II. köt. 493. Hintsnek a Brunschwigra vonatkozó megállapításait alátámasztja Benedek István: Brunschwig. Orvosi lexikon i. m. 1. köt. 469. Hints Elek i. m. 232., 233. Montagnana talán azonos Pagel velencei Bartolomeo Montagnanajával, aki a syphilisről írt. Biogr. Lexikon. IV. köt. 270. Gruenfeld említi Joannes Jacobusi (Jean Jaques), aki 1364 körül Montpellierben tanult, tehát Jacobival nyilván azonos. Biogr. Lexikon. III. köt. 397. 2fi Arcolanóra vonatkozóan lásd Aug. Hirschnek a 20. sz. jegyz.-ben i. m. i. h.-t. Hints Elek i. m. 234., 225. Nem azonos az 1450 körül meghalt Guainerio páviai balneológussal. V. ö. Bugyi István: Guainerio. Orvosi lexikon a 18. sz. jegyz.-ben i. m. i. h. Hints Elek i. m. 228., 243. Pagel említi Juliana Gutierrez de Toledói és 1498-ban megjelent ,,De la cura de piedra, dolor de hijada y colica renal" című munkáját. Biogr. Lexikon. II. köt. 707-708.
