Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmus-kori befolyása a magyarországi orvoslásra. II. XIV. sz. — 1526

orvosprofesszorok is állítólag az anatómiát már a boncolás ismeretében tanították volna az 1389-ben alapított óbudai egyetemen.

10 Manlius Bosco gyógyszerész 1320 körül írt könyvet a gyógyszerészek számára. Matheus Sylvaticus olasz orvos pedig 1342 előtt „Pandectae medicináé" címen adta ki gyógyszertani könyvét. Giacomo de Dondi „Aggregátor de simplicibus"-ában 1359 előtt értekezett a gyógyanyagokról. Az első mai értelemben vett gyógyszerészeti taxa 1350-ben jelent meg Nürnbergben.

11 Budán 1300 körül keletkezett az első gyógyszertár Erdélyi Péter domonkosrendi szerzetes — a „

Liber de calendo seu computo" című könyv szerzője —, „apothecarius et confector medicinarium" patikája. Időrendben utána következett Gekminus orvosgyógyszerész 1332—1344 között és Franciscus 1358-ban. Mindennek ismeretében kell értékelnünk azt a tényt, hogy Nagy Lajos királyunk udvari orvos-gyógyszerésze, Szerecsen Jakab (1353 kör.) feltehetőleg szicíliai, arab származású volt, aki oklevelét valószínűen Salernóban szerezte. Salerno ebben a században nem volt vezető szerepű orvosi iskola, mert a fejlődés élére más egyetemek kerültek. Szerecsen tehát inkább egyéb képességei miatt emelkedhetett fel magas méltóságára — aligha a Salernóban szerzett képesítésének kimagasló értéke miatt. Sokkal jelentősebb azonban, hogy királyunk másik orvosa Jacopo d'Arque padovai professzor volt, aki már az ottani, természettudományi alapokon nyugvó galenusi, realista irányzatnak volt a képviselője. Maga is írt kommentárokat Galenus műveihez. Még kiemelkedőbb tény, hogy élete végén Radliczai János kezelte a király gyógyíthatatlan betegségét, akit a francia király ajánlott a magyar uralkodónak háziorvosul és aki Montpellier egyetemén végezte a tanulmányait. Hármuk közül hihetőleg ő lehetett a legjobban képzett orvos, aki a tudományos haladás szempontjából valószínűleg élenjáró új ismereteket szerezhetett egyetemi évei alatt.'

2 Bizonyára ismerhette Guy de Chauliac sebészeti munkásságát, de ami ennél is fontosabb a rákról szerzett új tudományát. Valószínű tehát, hogy a király lepraszerű betegségének megállapításánál — ha másként nem, legalább kizárásos alapon — ilyenirányú ismeretei már fontos szerepet játszhattak a diagnosztizálás terén. 10 Hints Elek i. m. 236., 209., 151., 356. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. I. köt. Bp. 1929. 2. Schultheisz Emil kétségbe vonja Klostein anatómia tanítását és boncolását. Regöly-Mérei Gyula: Clostein Simon. Orvosi lexikon. I. köt. 624. sem említi, csak a konstanzi zsinaton történt szereplését és Ulrich von Reichenthal 1483. évi feljegyzését, amely szerint „magister in der erczney" volt. V. Ö. Zolnay László i. m. 103. 11 G. Jöcher csak Manlius (Manliis Joh. Jacobus) de Bosco orvosról tud a XV. századból: Geleh. Lexicon. III. rész. 115. Prof. Arndt (Greifswald) szerint Matthaeus Sylvaticus 1297 előtt Salernóban telepedett le és 1342-ben halt meg. Művének pontos címe: ,,

Liber cibalis et medicinalis pandectarum". Biographisches Lexikon. IV. köt. 166. Hints Elek i. m. 249. Giacomo de Dondinak valószínűleg fivére volt Giovanni Dondi (más néven Giovanni dall' Orologio), aki 1330 körül született Chioggiában és Padovában tanult orvostudományt. Marosi Ernő: .4 középkori művészet világa. Európai antológia Bp. 1969. 250. V. ö. G. Jöcher a 8. sz. jegyz.-ben i. m.-ben Jacob Dondiról mondottakkal. 12 Hints Elek i. m. 193., 273., 297. V. ö. Halmai János: A gyógyszerészet története. Bp. 1964. 29. Anjou-kori okmánytár alapján Schwarz: Gyógyszerészeti Közlöny. 1891. 305. Weszprémi: Succinta medicorum biographia. IV. 270. alapján Baradlai János i. m. 56. Zolnay László: Betegek, orvosok, kórházak a középkori Budán. Budapest, 1967, 7, 22. Hints Elek i. m. 273. Dercsényi Dezső: Nagy Lajos-kora. Bp. 1942. 27. Zolnay László: Ünnep... i. m. 104.