Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmus-kori befolyása a magyarországi orvoslásra. II. XIV. sz. — 1526

A TUDOMÁNYOS MÓDSZEREK KISZÉLESEDÉSE ÉS DIFFERENCIÁLÓDÁSA A XV. SZÁZADBAN A XV. századi viszonyok azután merőben más helyzetet teremtettek a gyógyászat fejlődése terén, mivel az orvostudomány további differenciálódása minden eddigi mérteket túlhaladott. Erre a századra talán leginkább az a jellemző, hogy folytatva a XIV. század tudományszemléleti kettősségét, ezt olyan fokra fejlesztette, amely az empirikus realista irányzat minőségi váltásához megfelelő alapot teremtett. A század szerteágazó törekvéseit szinte alig lehet összefoglalni egyenetlenségük miatt. Önmagában véve például már az is jellemző, hogy Amplonius Ratingk de Berka — az erfurti egyetem rektora — az általa alapított Collegium Amplonianum könyvtárára hagyta 635 kötetes könyvgyűjteményét 1412-ben. Ebben a 213 teológiai tartalmú kötet mellett 101 darab orvosi könyv is volt — köztük olyan művek, mint Abulcasis XII. századi ,,Sebészet"-e. Az 1400-as években mindenekelőtt sokkal tisztább képet kapunk a járványok és betegségek lefolyásáról, mivel a rájuk vonatkozó feljegyzések erősen megszaporodtak. Tudjuk például, hogy 1403-ban Velencében már karantén-lazarettet szerveztek. Párizsban pedig 1414-ben egy horion nevű szamárköhögés-féle betegség dühöngött. Újabb járvány pusztított 1418-ban a francia fővárosban, amelynek áldozatai számát 30 000—100 000 főre becsülték. Ugyancsak 1418-ban a vitustáncnak újabb járványa indult ki Strassbourgbol, amelynek során kétszáz megbetegedettet a zaberni kolostorba vittek. A tánckórosoknál a tünetek nevetéssel kezdődtek, vitustánccal folytatódtak, majd ugrálással, ordítással fejeződtek be, amelyek az alhas dombszerű felfúvódásával jártak együtt.

13 Nagyon érdekes, hogy 1400 körül Giacomo delta Torre (fl413) már a foetus fejlődéséről írt. Ugyanekkor például Bécsben — csaknem egy évszázados késedelemmel — csupán 1404-ben adták meg a jogot az egyetemnek az emberi hulla boncolására. Nürnbergben 1403-ban alapítottak gyógyszertárat, Baselban 1404-ben, Prágában 1409-ben nyílt meg újabb patika. Pietro dArgellata (f 1423) bolognai sebész tanár pedig 1410-ben a magzat-darabolás technikájában hozott be újítást az addigi horog használata helyett. Viszont a császármetszés bal oldalon való végzését ajánlotta a „máj miatt".

14 A skolasztikus orvostudományt Nicolaus Falcucci firenzei tudós a hét könyvből álló „Sermones medicináé" című könyvében foglalta össze 1412 előtt. Spanyolországban viszont cordovai Andreas elevenítette fel az anatómia és sebészet művelését 1417 körül. Az arab orvostudomány felhasználása annyira divatba jött, hogy például Despars Jakab németalföldi (Doornik) tanár még 1432—1453 között is Avicenna könyvei közül egyet hetven szemeszteren át magyarázott, de a skolasztika szőrszál13 Rolf-Dietrich Nottrodt: Erfurt. Ein Führer durch die Blumenstadt und ihre 1200 jährige Geschichte. Erfurt, é. n. 15. Torda István: Kódexek és virágok. Türingia 72. O-V. XVI. évf. 31. 1972. VIII. 2. Kulcsár (Zsuzsanna i. m. 289. Hints Elek i. m. 131. 14 A. H. szerint Giacomo della Torre (Jacobus Foroliviensis) bolognai és paduai professzor „Expositiones" c. művét csak 1547-ben nyomtatták ki. Biographisches Lexikon. V. köt. 703. Hints Elek i. m. 253., 352., 251., 255. Állításának helyességét megerősíti Hahn Géza: Argellata. Orvosi lexikon i. m. I. köt. 245.