Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmus-kori befolyása a magyarországi orvoslásra. II. XIV. sz. — 1526

miatt — el kellett napolni a parlament ülésezését a francia fővárosban. Majd 1399-ben újra kitört a pestis Párizsban.

6 Jellemző a gyógyítás mesterségének fejlődésére, hogy például Hamburgban 1373-ban már volt városi patikabiztos — tanácsi ellenőr — és Londonban 1382-ben például felléptek a kuruzslók ellen. Franciaország példája után több mint fél évszázaddal, 1368-ban Angliában is megalakult a sebészegyesület, amely csak „chirurgusok"-at nevelt ki.

7 A balneológia is követte lassan az orvostudomány fejlődését. Elsőnek Alcadinus girgentii orvos értekezett még az 1200-as években a fürdők hatásáról. Majd 1336-ban Tussignana bolognai tanár már tudományos szempontból tárgyalta a fürdőket. De-Dondi pedig 1340-ben írta a XIV. század legértékesebb balneológiai könyvét, ő ugyanis elgőzöléssel már a források sótartalmát is meghatározta. Jellemző a Kárpátmedence állapotaira, hogy Pozsonyban 1390-ben gőzfürdő működött.

8 A XIV. századi egyetem-alapítások száma jelentősen növekedett a XIII. századiakéval szemben, amennyiben 1300-ban Leridában, 1308-ban Perugiában, 1312-ben Palermóban, 1314-ben Trevisóban, 1320-ban Firenzében, 1339-ben Grenoble-ban, 1343-ban Pisában, 1346-ban Valladolidban, 1347-ben Prágában, 1354-ben Huescában, 1361-ben Paviában, 1364-ben Krakkóban, 1364-ben Bécsben, 1367-ben Pécsett, 1379ben Erfurtban, 1385-ben Heidelbergben, 1388-ban Kölnben, 1389-ben Óbudán keletkeztek felsőoktatási intézmények. Ezek között szaporodott az északeurópai alapítások száma a déleurópaiakkal szemben a XIII. századi állapotokhoz viszonyítva.

9 A század legnagyobb eredménye kétségtelenül a boncolás elterjedése volt, mert 1308 óta általánossá váltak a kórboncolások is a mérgezések kimutatására, sőt 1348-tól kezdve Perugiában már a pestisben elhaltakat is merték boncolni. Stephanas Arnaldi 1340 körül már a párizsi egyetemen foglalkozott anatómiával és Guido de Vigevano — a francia királynő udvari orvosa —- 1345-ben bonctankönyvet is adott ki. Legjobb tudomásunk szerint Klostein Simon (1416-ban) és Nagyszombati Mátyás 6 Galeazzo Santa Sofia Aug. Hirschnél szerepel: Biographisches Lexikon V. köt. 175. Quiricus de Augustis megtalálható már Jöchernél is a „lumen Apothecariorum"-mal: Geleh. Lexicon. I. rész. 645. col. Christoph de Honestis, a ,,

Comment, über das Antidotarium" szerzője, szintén: Jöcher i. m. II. rész 1691. col. Hints Elek i. m. 392— 393., 175., 297.. 391. Kulcsár Zsuzsanna i. m. 287. L. Brüll Klára: Kórházak a török hódoltság előtti Pest-Budán. Budapest, 1971. 1. 40. Genthon István: Művészettörténeti áttekintés. Horíer Miklós—Pogány Frigyes: Budapest műemlékei: I. köt. Budapest, 1955. 111. Kulcsár Zsuzsanna i. m. 288. és 289. Parragi—Horváth: Világtörténelmi lexikon. I. rész. Bp. 1943. 318. Hints Elek i. m. 283. Baradlai János: A magyarországi gyógyszerészet története. Bp. 1930. 58. Kulcsár Zsuzsanna i. m. 289. Hints Elek i. m. 353. 1 Alcadinus szicíliai orvos (Syracusa), salernoi professzor (XII-XIII. sz.) szerepel G. Jöchernél Geleh. Lexicon. I. rész. 224. col. Petrus Tussignanus a ,,de balneis Burmi" szerzője szintén Jöchernél i. m. IV. rész. 1371 col. Jacob Dondus (de Dondis) a „de modo conficiendi salis ex aquis calidis aponensibus" szerzője G. Jöchernél i. m. II. rész 185. col. Hints Elek i. m. 121., 118. Hints Elek i. m. 151., 356. Zolnay László: Ünnep és hétköznap a középkori Budán. Bp. 1969. 356.