Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmus-kori befolyása a magyarországi orvoslásra. II. XIV. sz. — 1526

AZ EURÓPAI ORVOS- ÉS GYÓGYSZERÉSZTUDOMÁNY FEUDALIZMUS-KORI BEFOLYÁSA A MAGYARORSZÁGI ORVOSLÁSRA II. XIV. SZ. - 1526 CZ AG ÁNY ISTVÁN A TUDOMÁNYOS SZEMLÉLET TÉRHÓDÍTÁSA A XIV. SZÁZADBAN; BOLOGNA )S\_ondino de Luzzi 1302-ben végezte el mérgezés gyanúja miatt az első törvényszéki boncolást Bolognában, bár már 1268-ban a járvány idején felboncoltak egy tetemet a járvány okának megállapítása céljából. Luzzi azután 1306-tól kezdve tartott bonctani előadásokat Bolognában, majd 1315-ben először boncolt nyilvánosan emberi tetemet és 1316-ban megjelent a könyve is — amely nyomtatásban csak 1478-ban látott napvilágot —, és ez már önálló megfigyeléseit tartalmazta. Sőt tekintetbe vette az anatómiának a kórtani elváltozásokhoz meg a sebészethez való viszonyát is, pedig a művén még érezhető volt Galenus hatása.

1 Ugyanekkor 1306 körül Pietro d'Abanónak a „Conciliator differentiarum" című könyve már a természetes viszon/okat megközelítő módon volt ábrákkal ellátva. Henri de Mondeville (1260— 1320) pedig 1304-ben Montpellier-ben adta ki sebészeti munkáját, amelyben már behatóan tárgyalta az anatómiát. ,,Chirurgia"-jában elsőnek sürgette a sebészek bonctani oktatását. Velencében 1308-ban tette a Tízek Tanácsa az orvosi kollégium kötelességévé az évenkénti boncolást az orvosok okulására. Nagyon érdekes, hogy az első hullalopást például 1319-ből ismerjük Bolognából, mivel ebben az időben még kevés volt a boncolásra bocsátott hulla. Az is érdekes, hogy a humanista képzettségű Francesco Petrarca (1304—1374) „Invectivae contra medicum quendam" című írásában már szembe helyezkedett Hippokratész és Galenus csalhatatlanságával. Ebben a művében egyébként 1352-ben megtámadta a skolasztikus orvostant is.

2 1 Hugo Luccára és Teodorich Borgognonita vonatkozóan lásd Aug. Hirsch Biogr. Lexikon. I. köt. 529. és V. köt. 606. Kulcsár Zsuzsanna: így éltek a lovagkorban. Bp. 1967. 284. Mondino de Liucci (Mondino von Raimondo, de Luzzi, de Leuths 1275 — 1327) tevékenységét H. Haeser ismerteti az id. Biogr. Lexikon IV. köt. 264. oldalán. Hints Elek: A középkori orvostudomány. Bp. 1930. 209—210. Állítását igazolja Benedek István: Mondino de Luzzi. Orvosi lexikon. Bp. 1967—1972. III. köt. 514. Herczeg Árpád időrendi táblája Szumowsky Ulászló: Az orvostud. története... Bp. 1939. 615. oldalán. 2 Pietro d'Abanóra vonatkozóan lásd Jöcher Geleh. Lexicon. IV. rész 1081 col. Henricus de Amondavilla (Amandi villa) először G. Jöchernél szerepel, mint ..Chirurgus aus dem Anfange des 14. Seculi" kéziratban levő ,,Chirurgie"-jával. id. Geleh. Lexicon. II. rész. 1500 col. Hintsch Elek i. m. 214., 209. old. Megállapításait alátámasztja Benedek István Mondeville. Orvosi lexikon, i. m. III. köt. 514. Hints Elek i. m. 353., 352. és 149. Szumowsky Ulászló i. m. 308 — 309. Herczeg Árpád i. m. 616.