Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Mozsolics Amália: Hephaistos sántasága
seknél is, hogy mestersége tette őt sántává. A veleszületett sántaságnak ellentmondani látszik Hephaistos társadalmi rangja az Olympuson is, ahonnan száműzetett, de ahová újból visszatért. Nehezen képzelhető el, hogy egy testi hibával született visszanyerhette volna régi helyét és rangját az olympusiak között, hisz az antik világban a közvélemény meglehetős tartózkodással viseltetett a szörnyszülöttek vagy hibás testalkatúakkal szemben. Hephaistosnál konkréten arra a betegségcsoportra gondolhatunk, amelyet ma munkaártalomnak nevezünk és ezen belül is leginkább arzénmérgezés jöhet számításba, mint sántaságának okozója/' Azokat az adatokat szeretném előadni, amelyeket orvosoktól és kémikusoktól nyertem és amelyek egyöntetűen igazolni látszanak, hogy Hephaistos, ill. azok a réz- és bronzművesek, akikről Hephaistos képe Homeros előtt kialakult, később részben módosult, arzéngázos munkaártalomban szenvedtek. 7 Egyúttal utalni szeretnék azokra a lehetőségekre, amit a természettudományok nyújtani tudnak mythológiai magyarázatokhoz. Az arzénről az alábbiakat kell tudnunk, hogy a további adatokat megértsük. Az elemi arzén nem mérgező. A rézércekben levő arzénszulfidok 400—600° között oxidálódnak, ekkor rögtön gázalakú arzéntrioxid (As 2 0 3 ) keletkezik, amely nehezebb, mint a levegő. Ez hideg levegőn finom szállóporrá alakul. Pörkölésnél a rézércek az arzént messzemenően leadják. Erre egy érdekes példa: a Montana-i, az USA legnagyobb réztelepén, a nyers érc 0,5% As-t tartalmaz. A szulfid koncentrátum azonban már 1,6%-os arzéntartalmú. Pörkölésnél a szállópor (Flugstaub) 7,5 — 15,5% arzént tartalmaz, a maradék csak 0,25%-ot. Több modern szerző felveti a kérdést, hogy az őskori bronztárgyak, főként a Földközi-tenger vidékén talált bronzok arzénjét a rézhez hozzáötvözték-e, mert mint mondottuk, a pörkölésnél nagyrészt mint gáz és szállópor eltávozik, vagy pedig az ércekből került beléjük. A Thermi-i, Alishari-i, Trója I — III, palesztinai, cyprusi, égei-tengeri szigeteken talált bronztárgyak ugyanis sokszor feltűnően nagy mennyiségben tartalmaznak arzént: 1 —2,2%-ig. A közép-európai bronztárgyakban talált arzén általában 1% alatt, vagy 1% körül van, ami valószínűleg az arzéntartalmú rézércekre vezethető vissza, ugyanis az arzén 1%-ig 700—800°-ig való hevítésnél normális körülmények között nem távozik el. A recski rézérc is arzéntartalmú, illetve alig van olyan rézérc, amely ne tartalmazna olyan mennyiségben arzént, amely megfelelő hevítésnél ne lenne káros az egészségre. 8 Franz Schubert régész (Frankfurt) irányította arra a figyelmemet, hogy Hephaistos sántasága arzén okozta munkaártalom lehet. E kérdéssel fordultam Dr. Pacséry, az Országos Munkavédelmi Intézet főorvosához, aki az ipari mérgek egyik legjobb ismerője hazánkban. A vázaképek és szövegek alapján Dr. Biró Tibor orthopédsebész főorvostól kaptam rendkívül értékes adatokat. Az arzénről mint mérgező fémről nyert adatokért pedig Hegedűs Zoltán mérnöknek és Pulay Péter tanársegédnek mondok köszönetet. 7 Hasonló eredményre jutott Edwin Rosner, Forschungen u. Fortschritte 29 (1955) 362 — 363. E cikkre Némethy Ferenc hívta fel figyelmemet. 8 Az arzénötvözésre egy érdekes modern példa: az 50-es évek elején a magyar állam mozdonyokat szállított Indiának. A vörösréz mozdonykazán tűzszekrénylemezekbe az angol átvevő és az indiai fél kötelezően előírta 0,6—0,8 % arzén ötvözését, mert az arzénes réz tűzállóbb és a hidrogén korrózióval szemben is ellenállóbb. Az ötvözés 7 — 10% arzéntartalmú rézzel történt.
