Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Mozsolics Amália: Hephaistos sántasága

Nézzük először Wieland sántaságát: Nidung király felesége adja a parancsot:

3 „Durchschneidet ihm seiner Sehnen Kraft und laßt ihn so dann in Seestelle sitzen. Das ward ausgeführt : die Sehnen wurden ihm an den Kniekehlen durchgeschnitten

..." A térdhajlásnál vágták át Wieland inait. Hephaistos Homeros szerint sántán született és sántasága miatt, hogy ne lássák az istenek, távolították el az Olympusról; ahogyan az Iliasban mondta Hephaistos Kharisnak:

4 „...miután gyötrődve zuhantam ebszemü édesanyám szándéka szerint, aki engem rejteni óhajtott, mert sánta vagyok." Thetis és leánya Eurünomé rejtegették : Hephaistos mondja az Ilias 18. énekében: „.. .kilenc évig remekeltem náluk az ékszert, csattokat és hajló perecet, függőkkel a láncot... senkise tudta, hol vagyok én, sem halandó ember, sem pedig isten, csak megmentőim Thetis és vele Eurünomé is." Napjainkban is a mozgásszervi betegek különféle eredetű betegségeiket (tbc, idcggyulladás stb.) baleseti eredetre vezetik vissza. A másik verzió szerint Hephaistos anyja pártját fogta és ezért lábánál fogva az Olympus küszöbéről lehajította Zeus, egész nap zuhant Lemnos szigetére, ahol férfiak vették pártfogásba: a zuhanásnak és esésnek emlékeként sánta maradt. Már a régiek más magyarázatot is kerestek sántaságára. Hephaistos a tűz istene; egy latin auctor szerint „Claudius dicitur, quia per naturam nunquam rectus est ignis." Ez a magyarázat a stoicusok körében is kedvelt volt. Nézzük miben állt Hephaistos sántasága. Homeros szerint mindkét lábára sánta volt és így rendkívül nehéz volt a járása: „Szólt s üllőjétől felkelt nagysebten az órjás és bicegett, odalent két hitvány lába botorkált", — továbbá: „vastag botját fogta kezébe és bicegett kifelé: szolgálók gyámolítottak, drága aranyból vannak ezek akárcsak az élők..A leírás szerint gyámolítás, segítség, vastag botja nélkül alig tudott járni. Az antik szerzők és a vázaképek nem egységesen írják le, ill. ábrázolják Hephaistos sántaságát. Athenben állt az Alkamenes faragta híres Hephaistos szobor, amelyről Valerius Flaccus a következőt jegyezte fel: „mirantur, quodstat dissimulatae claudications sub veste leviter vestigium respraesentans". Ezt sokan úgy értelmezik, hogy a két lába nem lévén egyenlő, bicegett járás közben. A vázaképeken és szobrokon egyaránt ábrázolják Hephaistost nagyon erős felsőtesttel. Ezt a leírást találjuk az Iliasban is: „...kezét letörölte szivaccsal és mellét, a bozontosat és jóizmú nyakát is." Ugyanakkor Homeros Hephaistos lábait hitványnak nevezi. Hephaistos sántaságánál az a kérdés merül fel, hogy a betegség veleszületett vagy legalábbis a korai gyermekkorban lépett-e fel? Erre többféle adat van és ebből következne az eddigi elképzelés, hogy alkatilag erős felsőtest, satnya lábak miatt lett arany- és bronzműves. Azonban arra is vannak adatok, hogy sántasága későbbi korban keletkezik, hisz már közbelép anyja és apja civakodásánál és emiatt bűnhődnie kell és zuhanása közben sérült volna meg. A két egymásnak ellentmondó adatot úgy oldhatjuk fel, hogy felhasználjuk a valószínűsítésnél a Wieland-mondát, mert Wielandnál később lép fel a sántaság. Ha pedig ezt feltételezzük, szakíthatunk az eddigi elképzelésekkel, amely szerint testalkata tette volna alkalmassá őt fémművessé. Inkább gondolhatunk arra, nála és más hasonló mythológiai alaknál, sőt modern rézműve3 Die Edda. Götter- und Heldenlieder. Leipzig, é. n. 218. 4 Ilias, XVIII. ének, 395. skk. versek, 5 Ilias, XVIII. ének, 410. skk. versek,