Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Fazekas Árpád: Balásházy János (1797—1875) munkásságának orvosi vonatkozásai — az 1831. évi cholera-lázadás a mai orvos szemével

amennyi kéz csak hozzáférhet a lepedőhöz, lapos tenyerekkel dörzsölni, míg a lepedő jól felmelegszik, akkor ágyba fektetni és jól be kell takarni a beteget, hogy pihenjen.'''' Nem 1831-ben, de még 1873-ban is sokan [12] vitatták a cholera ragályosságát. A talaj és a víz szerepét gyanították a járvány tovaterjedésében, s erre utal az a faragott kő vízszűrő, amely Kopócsapáti községben maradt meg 1831-ből (Vásárosnaményi Tájmúzeum anyagából). Csak olyan kiváló orvosok, mint Korányi Frigyes [10] látták a lényeget 1873-ban: „...a keleti hányszékelés gerjesztő oka egy fajlagos hatány, a cholera méreg... cholerában elhalt terhes nők magzataiban a cholera nyilvános jelei találhatók fel." Ugyancsak Korányi utalt — főleg Szabolcs megyei tapasztalatokat felsoroló — könyvében a gyógyszermérgezések nagy jelentőségére: „A keleti hányszékelési járványok idején történő mérgezések nem egyszer nézettek el felületes vizsgálók által kivált a mireny és a maró higany adhatnak okot ilyen tévedésekre". Tilkovszky adatai [18] szerint hazánkban az 1831. évi cholera-járvány kapcsán több mint félmillió ember betegedett meg, s közel negyedmillió meghalt. Sokan nem is a cholera miatt, hanem gyógyszermérgezésben pusztultak el. A bismuth-mérgezés kétségtelen tényét csak elvétve sikerült pl.: Szolnokon boncolással [18] is igazolni. A bacteriológiai kutatásokat is figyelembe vevő járványellenes felfogás csak a XIX. sz. végén kezdett elterjedni [8], s ezért is oly becses orvostörténeti emlék számunkra Balásházy János 1831. évi izgalmas és élethű tudósítása a cholera-lázadásról. Ma is figyelmeztet bennünket arra, hogy csakis a lakosság együttműködése esetén lehet eredményes a járványellenes rendszabály vagy egészségnevelés. Tény, hogy hazánkban Kő vízszűrő az 1831. évi kolerajárványból (Vásárosnamény, Múzeum)