Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Fazekas Árpád: Balásházy János (1797—1875) munkásságának orvosi vonatkozásai — az 1831. évi cholera-lázadás a mai orvos szemével

cholerára mert gondolni, főleg ha olyan irányban nyilatkozott (pl.: Bugát Pál esete Tiszaújlakon). A mai orvost meglepi a régi járványellenes intézkedések lélektelensége. Az igazság az, hogy ezek az intézkedések Pesten sem voltak népszerűek, és már 1831. július 17-én tüntetett a diákság Stáftly Ignácz orvosprofesszor ellen, aki a város közegészségügyét irányította. Joggal háboríthatta fel a műveletlen köznépet a sírok előre történt megásatása. Fokozhatta a zavart a tájékoztatás és felvilágosítás teljes hiánya. Botozással nem lehetett a babonákkal felvenni a küzdelmet! A felvidéki cholera-lázadásról beszámolt később Horváth Mihály csanádi püspök, történetíró (1803 — 1878), s az 1831. évi népzendülésből indult ki Eötvös József 1857ben megjelent ,,A nővérek" c. regénye is. Balásházy János ezen 1832-ben megjelentetett könyvére ma már nem hivatkoznak a cholerával foglalkozó újabb orvostörténeti írások [16, 20, 21] sem. A jelentősége pedig ma is nyilvánvaló, mert olyan orvosi és orvostörténeti vonatkozásokat sorol fel, amelyeket máshol hiába keresünk. Megtudjuk, hogy Újhelyoen ő maga is bekapcsolódott a rendfenntartásba, s az alispán őt küldte töltényekért a pataki vár hadianyagraktárába. Elindulása előtt megszemlélte házanépét.: „Udvaromban a görcsmirigy igen dühösködött, 37 lélekből álló házamnépe közül hatan haltak el" Kitűnt a leírásából, hogy Terebes mezőváros Ábrahám főhadnagy parancsnoksága alatti 10 katonája közül is „néhányan görcsmirigyben kínlódtak." Mit sem von le Balásházy szemtanúi hitelességű beszámolójának értékéből, hogy néha görcsmirigy illetve cholera kifejezés helyett pestises jajgatásról ír avagy pl. : „háború és pestis idején szokott a legtöbb pletyka uralkodni." Ma már tudjuk, hogy mi is vezette ezen beszámoló mezőgazdasági tudóst ilyen orvosi munka megírására. A politikai rendőrség 1831. évi jelentése [13] a felkelés szításával Balásházyt és Széchenyit gyanúsította: „A Zétsényi HITEL-e, a Balásházy ADO-ja minden communitások házánál ünnepi időtöltése a közrendűeknek." [13] Igyekezett tehát tisztázni magát. Ennek ellenére továbbra is „számontartotta őt a titkosrendőrség is — a liberális párthoz tartozó akadémikusok: Vörösmarty, Bajza, Czuczor, Bugát és mások sorában" — amint ez nyilvánvaló az Akadémia 1839. április 12-i ülésére vonatkozó rendőri jelentésből [15]. Ezen tények önmagukban is jelentősek kortörténeti szempontból. A cholera régen nagyon súlyos megbetegedés volt, s pontos nyíregyházi feljegyzések szerint [17] 1831 nyarán 435 choleras beteg 75%-a meghalt. A hatósági intézkedések hatástalanságát tömören így foglalta össze egy 1832. évben Hajdúböszörményben énekelt rigmus: [11]. „Falu végén a vasvilla, Mégis beüt a kolera.

1

" Megfelelő gyógyszerek hiányában a ,,Zala-Somogyi Közlöny" még 1873. augusztus 21-i száma is [16] kolera elleni óvszerként a hasra puha szattyánbőr kötését és éjjel is csizmák viselését javasolta. Ugyanezen időtájt Ungerleider /oTzáj'homeopatha orvos [7, 12] a következő kezelést ajánlotta Nyíregyháza népének: „Azonnal, amint az első jelenségek mutatkoznak, egy friss vízbe mártott és jól kifacsart lepedőt kell a levetkeztetett betegre nyitott ablaknál aképen borítani, mint a köpenyt, bele burkolván jól és