Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmuskori befolyása a magyarországi orvoslásra. I. 996—XIV. század
Utrechtben például 1278-ban a Rajna hídján több mint kétszáz férfi és nő addig táncolt, amíg a híd összedőlt alattuk, és mindnyájan a folyóban pusztultak el. Erfurtból és Arnstadtból viszont 1237-ben fanatizált gyermekvándorlás indult el a Szentföldre, amelynek tömege a hétezer főt is elérte és 1245-ben megismétlődött ugyanúgy, mint a tánckór-járvány 1278-ban. A Rajna és Mosel környékén 1375-ben megalakult a tánckórosok szektája, 1418-ban pedig Strassburgban tört ki újabb táncőrület. A tánckórosok ellen azonban később is csak a hatóságok léptek fel, a gyógyítás tudománya még nem foglalkozott velük. Ehhez járultak a megismétlődő egyéb járványok, amelyek közül az egyik legnagyobb például 1226-ban tört ki Provence-ban. Mindennek ismeretében igen nagy horderejű az a tény, hogy hazai pécsváradi kolostorunk bencés papjai 1011-ben már gyógyítani igyekeztek az elmebajosakat 25 — természetesen a frenológiai agylokalizáción alapuló gyógykezelés elemi ismerete nélkül. Ebben a számunkra ma már nehezen rekonstruálható miliőben fejlődött és differenciálódott tovább az orvostudomány. II. Frigyes császár ediktuma alapján 1238 után az emberboncolás igénye is előtérbe került és kezdett elterjedni a nápolyi egyetemen. Ugyanekkor IX. Gergely pápa 1231-ben engedélyezte Aristotelésznek műveit tananyagul, amelyeket 1209-ben a Szent Sinodus Párizsban még indexre tett. Martianus (1230 körül) pedig — II. Frigyes udvari orvosa — 1238-ban kiadatta rendeletét, amely szerint Salernóban ötévenként egy-egy emberi hullát kellett boncolni az orvosok tudásának bővítése céljából. 28 Ugyancsak Salernóban született meg Waiter Agillon „Vizeletnéző" könyve a XIII. század első felében, amely akkoriban az orvosi diagnózis alapja lett. Ő egyébként arab és görög szerzők műveit is kommentálta, majd a skolasztika kiváló harcosa lett. Rolando Capelutti bolognai tanár 1230—1240 között átdolgozta Roger Frugardi „Sebészet"-ét (1170 után?) és ez a „Rolandina" lett azután a sebészet vezérfonala évszázadokon át. Észak-Európában Thomas de Cantimpré lőweni francia professzor (1201 — 1270) „De naturis rerum" című könyvének első kötete is az emberi test anatómiáját tárgyalta már „De anatómia humani corporis" címen. Az arab Alhazan már 1038-ban felfedezte a domború lencsét, amelyből Armeti firenzei mester a XII. század végén elkészítette az első szemüveget. Ugyancsak a XII. században utazta be Franciaországot és Itáliát Benvenutus Grapheus zsidó orvos hólyagot operálva, aki már írt egy „Practica oculorum" című művet is. Viszont az első szemészeti beavatkozást csak a palermói Roger Frugardi „Chirurgia" című, 1250 körül készült munkája írta le, amely már egy szem-műtét képét is tartalmazta. Valószínűleg 1253—1268 körül írhatta a lengyel Witelo (Ciolek) „Optica" című munkáját, amely néhány évszázadon át fő forrása volt ennek a tudománynak. Petrus Hispanus — később XI. János pápa (1276—1277) — a „Thesaurus pauperum" című orvostudományi könyvén kívül értekezett a szembetegségekről is és főként a gyógykezelésről írt. A szem anatómiáját, patológiáját, gyógyszeres és műtéti keze2r ' Hints Elek 2. sz. jegyz.-ben i.m. 130., 133. Herczeg Árpád 22. sz. jegyz.-ben i.m. 615. Szumowsky Ulászló 11. sz. jegyz-ben i.m. 229 — 230. Parragi—Horváth 20. sz. jegyz.-ben i.m. 283. és 287. Zfi Hints Elek 2. sz. jegyz.-ben i.m. 351., 348. 149. Talán azonos Aelianus Martianusszal, akit Jöcher a 2. sz. jegyz.-ben id. Geleh. Lexicon. I. rész. 117. col.-ban említ. Hints Elek i.m. 162.
