Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmuskori befolyása a magyarországi orvoslásra. I. 996—XIV. század

Egyfelől jelentősen haladt előre a drog-ismeret, amelynek legfőbb bizonyítéka talán az 1099—1179 között élt német bencés Hildegard bingeni apácafőnöknő tevékenysége volt. „Causae et Curae" (Okok és gyógymódok) című könyvében ugyanis a legfontosabb betegségeket írta le. Feltűnően sokat foglalkozott a világi emberek nemi életével, „Physica" című munkájának viszont legnevezetesebb részei éppen a gyógynövényekről írt fejezetei voltak. ///. Platearius Mátyás ,,De simplici medicina" című könyvében betűrendben ismertette már a gyógyszereket és azokat növénytani kommentárral látta el. Bizonyára ez a fejlődés inkodolta az orvosi drogok Magyarországra szállításának Konstantinápolyon keresztül 1150-ben kezdődött megindulását is.

17 Salernóban Magister Saler nus „Tabula Salernitana" című orvosi kompendiuma még csak az iskola 1130—1160 közötti felfogását tükrözte. Coppula Caesar salernói tanár ugyancsak orvosi konzíliumot írt (orvostörténeti adatok) a XII. század folyamán. Viszont 1160 körül megjelent salernói Maurus „Reguláé urinarum" című könyve, amely különösen a vizelet vizsgálatával foglalkozott. Külön könyvet írt az érvágásról és kommentálta Hippokratész műveit is. Roger Frugardi (Ruggiero) pármai sebész 1170-től tanított az egyetemen és megírta „Practica chirurgiae" című könyvét. Sokoldalúságára jellemző, hogy ebben koponyasérüléssel, trepanálással, orrpolyppal, az íny és fog betegségeivel, golyvával, strumával, scrophulával, a hasüreg sérüléseivel, bélsérüléssel, sérvvel, aranyérrel, hólyagkőműtéttel, végbél- és méhrákkal, a nemibetegségnél előforduló gyulladással, valamint a külső szem utak és szemhéjak műtéteivel foglalkozott. Ez egyben azt is valószínűvé teszi, hogy Sudhoff (1913) nem alaptalanul igyekezett levéltári adatok alapján bebizonyítani a nemibetegségnek — „gros mal" — DélFranciaországban és Észak-Itáliában való, XIII. századi előfordulását.

18 A XII. század egyenetlen tudományos fejlődésére és életszemléleti ellentéteire viszont jellemző, hogy például Marbor püspök „Lapidarius" című könyve 1123-ban még a drágakövek gyógyító erejét tárgyalta Evax arab király Nérónak küldött könyve 17 Hauszmann Alajos 2. sz. jegyz.-ben i.m. 143., 144. és 147. a kórházépítkezésekröl. V.o. Hints Elek 2. sz. jegyz.-ben i.m. 46. Hildegardist (1098 -1180) említi már a 2. sz. jegyz.-ben id.Geleh. Lexicon. II. rész. 1601. col. A. Hirsch csak Hildegard „Physica" című könyvével foglalkozik. Ennek az 1533. évi strassbourgi kiadása azonban már a puszta címében is igazolja Hintsnek a gyógynövényekre vonatkozó megállapításait. A 2. sz. jegyz.-ben id. Biogr. Lexikon. III. köt. 204—205. Kulcsár Zsuzsanna 4. sz. jegyz.-ben i.m. 280. Hints Elek i.m. 185., és 151., 144. Johannes Matthaeus Plateariust és „De simplici medicina" c. munkáját említi már Geleh. Lexikon ifj. Matthaeus Plateariust — II. Plataerius János fiát — említi szintén a „De simplici medicina" művével évszám nélkül, i.m. IV. köt. 585. V.o. Benedek István: Orvosi lexikon 4. sz. jegyz.-ben i.m. III. köt. 1078., valamint Baradlai János 3. sz. jegyz.-ben i.m. 52. 18 Hints Elek 2. sz. jegyz.-ben i.m. 144. A. Hirsch említi Magister Salernust és ,

.Tabula Salernitana"-ját is, datálása megegyezik Hintsével: 2. sz. jegyz.-ben id. Biographisches Lexikon. IV. köt. 96. Salernus „Tabula"-ja a Compendiummal együtt a Collectio Salernitana részét alkotja. Orvosi lexikon 4. sz. jegyz.-ben i.m. III. köt. 328. Hints Elek i.m. 145 — 148. és 149. Hintsnek a Maurusra vonatkozó megállapításait megerősíti Benedek István Orvosi lexikon i.m. III. köt. 381. Maurust és „Reguláé urinarum" (de urinis) c. írását a XII. századból, a Biogr. Lexikon is említi közelebbi datálás nélkül. I.m. IV. köt. 173. Roger Frugardit szintén említi Roger (Ruggiero) néven és a „Practica chirurgiae" c. könyvét az 1180 utáni tevékenységének tulajdonítja. I.m. V. köt. 60. Poór Ferenc: A syphilis kórtana és gyógyítása. Budapest, 1914. 1.