Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmuskori befolyása a magyarországi orvoslásra. I. 996—XIV. század

alapján. A prüfening-kolostor 1158-ból való kézirata pedig már a csontrendszer, az idegrendszer és az izomrendszer rajzát tartalmazta. Burgundio Di Pisa viszont 1194 előtt az arab és görög orvosi nézeteket igyekezett összeegyeztetni. Maga görög eredetiből lefordította Hippokratész és Galenus számos művét.

19 Hugo Lucca Borgognoni (1170—1258) a bolognai egyetem orvosi fakultásának 1156 után az első tanára a gennyezés nélküli sebgyógyulás alkoholos borogatással történő megvalósítója volt. Ezzel a haladó módszerével a sterilitás és a narkózis előfutárja lett. Ugyanakkor az Itáliában 1168-ban és 1191-ben dühöngő dögvészjárvánnyal szemben az orvostudomány még eléggé tehetetlenül állott. Más oldalról azonban a nagymúltú oxfordi tudós iskola 1167-ben és a montpellier-i orvosi iskola 1181-ben történt egyetem rangra emelése bizonyította a tudományos szemlélet térhódítását. Az Egyház sorozatosan megtartott zsinatain — az 1131. évi rheimsi, az 1139. évi lateráni és az 1162. évi montpellier-i zsinatokon — tiltotta meg papjainak a sebészi működést, természetesen hasztalanul. Végül az 1163. évi tours-i zsinat kimondotta, hogy: „ecclesia abhorret a sanguine". Ekkortól kezdve lett külön szakág a sebészet. Jellemző, hogy Magyarországon csak az 1279. évi budai zsinat tartotta szükségesnek ugyanezen tilalom kimondását,

20 jóllehet az 1184. évi veronai zsinat már lefektette e rendelkezés érvényt-szerzésének inkvizíciós szabályait. XIII SZÁZADI ISMERETBŐVÜLÉS: BOLOGNA, SALERNO, PÁRIZS, MONTPELLIER A századforduló azután a tudományos szemlélet továbbfejlesztése jegyében segítette tovább a haladást — nem utolsósorban Albertus Magnus (Albert von Boilstädt, 1193—1280) domonkos szerzetes tevékenységének révén. Ő ugyanis bonctani, biológiai kutatásai mellett a „secreta mulierum" (nők titkai) című könyvével emelkedett ki kortársai közül. Theophrasztosz óta első ízben ő tett kísérletet a növények biológiai és morfológiai viszonyainak ismertetésére is. 19 Hints Elek 2. sz. jegyz.-ben i.m. 151. Merobaudus, Merboldus, Marbottus, Mardebanus, Merbodaeus Evans néven foglalkozik vele G. Jöcher: 2. sz. jegyz.-ben id. Geleh. Lexicon. III. rész. 134. col. A. Hirsch véleménye egybehangzó Hintsével Marbodus (Merbold) rennesi püspökről (1096 körül) és „Lapidarius seu de lapidibus pretiosis" című munkájáról. E könyv azonban esetleg korábbi is lehet, mert szerinte Marbodus 1123-ban már meghalt. A 2. sz. jegyz.-ben id. Biogr. Lexikon. IV. köt. 123. Hints Elek i.m. 171. és 157. Burgundio (Burgundius Joh.) di Pisát említi G. Jöcher is, 1194-ben történt halálával együtt. Kiemeli a Joh. Damascenus „Nemesii de natura hominis" c. munkájának a részéről történt lefordítását. Geleh. Lexicon, i.m. I. rész. 1498. col. Hints Elek i.m. 375. 20 Hints Elek 2. sz. jegyz.-ben i.m. 152. Hirsch már tud Borgognoniról (Hugo von Lucca) életrajzi adatait és speciális tevékenységét azonban még nem ismeri. Á 2. sz. jegyz.-ben Biogr. Lexikon I. köt. 529. Hints Hugo Lucca Borgognonira vonatkozó megállapításainak helyességét igazolja Benedek István: Orvosi lexikon 4. sz. jegyz.-ben i.m. I. köt. 440—441. A zsinatokra vonatkozóan Hints Elek i.m. 163. Parragi György—Horváth Zoltán: Világtörténelmi Lexikon. I. rész. Budapest, 1943. 273. Váczy Péter 3. sz. jegyz.ben i.m 564.