Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmuskori befolyása a magyarországi orvoslásra. I. 996—XIV. század

arab szellem befolyása volt túlsúlyban, később azonban a görög íróknak — főként Hippokratésznak — műveit helyezték eiőtérbe. Számolnunk kell tehát itt Averrhoes (1126—1198) és Moses Maimonides neves zsidó orvos (1135—1204) munkáinak — a „Kitab el Kolliat"-nak, valamint az ellenmérgekről és lázról írt művének — XII. századi ismeretével. Esetleg Ibn el Baithar (1197 Malaga — 1248 Damaszkusz) kiváló arab farmakognoszta művének a „Liber magnae collectionis simplicium alimentorum et medicamentorum"-nak a XIII. századi használatával. Érthető volt tehát, hogy Adalbert mainzi püspök — német létére is — 1127-ben Montpellier-ben tanult. Anselm püspök pedig 1141-ben elismerően nyilatkozott a montpellier-i iskoláról. Nem véletlenül emelte tehát éppen a montpellier-i iskolát IV. Vilmos 1181-ben egyetem rangra. Cremonai Gerhard (1114—1187) 1170-ben alakult fordító iskolája — amelyben maga fordította le Avicenna „Canon medicináé" és Abul Casim „Sebészet" című munkáját — először francia területen éreztette hatását. Talán ezért készítette el Aquila orvos „Érmetsző könyvecské"-jét is a XII. században éppen a montpellier-i egyetemen. Avenzoár (1113 — 1162) a hippokratészi tanokat propagálta és támadta Galen us humorális patológiáját. Maga a vesebetegségről és a lázról írt könyveket. A bagdadi Abd elLeti/0162—1231) Kelet fontosabb tudományos gócpontjainak tanulmányozása után Aleppóban AbulOseibia (1203—1269) barátja lett. Harminckilenc kötetes orvosi munkájában először kritizálta Galenus anatómiáját. Oseibia viszont tizenöt kötetes munkájában megírta az ókor híres orvosainak, valamint az arab, szíriai, perzsa és indus orvosoknak az életrajzát.

12 Hazánk szempontjából azonban fontosabb, hogy már 1107-ben létrejött a párizsi „Universitas magistrorum et scholarum", a Szent Genovéva-hegyi főiskola — amelynek maga Petrus Abelardus (1079—1142) is tanára volt 1113-tól kezdve

13 — a Notre Dame székesegyházi iskola és a Szent Victor főiskola (Champeaux) összevonásából. A veszprémi főiskolánkat ugyanis a párizsi egyetem mintája alapján emelte egyetem rangra 1180 után III. Béla királyunk. Nagyjelentőségű az a feljegyzés, amely szerint e veszprémi főiskolánkon az 1276. évi tűzvész alkalmával több mint négyezer gira értékű, egy egész szobát betöltő könyvanyag veszett oda. Ez a már említett pannonhalmi adattal együtt némi fényt vet n Halmai János 3. sz. jegyz.-ben i.m. 26. Hints Elek 2. sz. jegyz.-ben i.m. 157—158. Averrhoes (Abulvalid Mohammed, Ebn Achmed, Ebn Roschd) szerepel a 2. sz. jegyz.-ben id. Geleh. Lexicon. I. rész. 634 — 636. col.; a 2. sz. jegyz.-ben id. Biogr. Lexicon 1. köt. 176—177., a „Kitab el-Kollijat" említésével. Moses Maimonides (Abu Amran, Musa Ben Maimon, Rambam) szerepel Geleh. Lexicon i.m. III. rész. 51 — 52. col., Biogr. Lexikon i.m. I. köt. 178 — 179. Ibn el Baithar (Beitharides, Ebn Baithar, Abenbiter, Albeitar) szerepel Geleh. Lexicon i.m. I. rész 719—720. col., Biogr. Lexikoni.m. I. köt. 179. Hints Elek i.m. 169., 368., 369., 372. Avenzoár születését 1091 ?-re teszi Benedek István; Orvosi lexikon a 4. sz. jegyz.-ben i.m. I. köt. 334. Hintsnek az Abd el Letifre vonatkozó megállapításait igazolja Benedek István i.m. I. köt. 3. old. Oseibiára vonatkozó megállapításainak helyességét megerősíti Bugyi István uo. I. köt. 23. old. 13 Kulcsár Zsuzsanna: Utószó Jeanne Mowún Abélardés Héloise című könyvéhez. Budapest, 1969. 256. Hints Elek 2. sz. jegyz.-ben i.m. 162. állításainak helyességét igazolja a 2. sz. jegyz.-ben id. Geleh. Lexicon I. rész 5—7 col: Abaillard, Abeillard (Petrus!) néven. Csak azt említi, hogy 1118-ban a Szt. Dénes apátságban szerzetes lett.