Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmuskori befolyása a magyarországi orvoslásra. I. 996—XIV. század
Az 1002-ben alapított pécsváradi kolostor mellé 1005-ben emelt, első nyilvános fürdőről és 1007-ben berendezett kórházáról — Xenodochium — pedig tudjuk, hogy a bencések műve volt. A montecassinói bencés kezdeményezés tehát alig félezer év leforgása alatt eljutott Magyarországra is és közvetítette az ókori antik orvostudománynak a koraközépkori fejlődés szűrőjén átbocsátott ismeretanyagát. A magyarországi orvoslás tudománya tehát ebben az időben még a bencés rend közvetítő tevékenységéhez kapcsolódott, amennyiben például a 996-ban alapított pannonhalmi monostor, szervezetét — az adománylevél tanúsága szerint — a montecassinói anyakolostor mintájára nyerte. Sőt első apátja — a későbbi esztergomi érsek — Anasztáz is valószínűleg a római S. Alessio e Bonifazio kolostorból jött Magyarországra. Ámde még a 995-ben Géza fejedelem udvarában tartózkodott Szt. Adalbert — a későbbi prágai püspök, aki sikertelenül akart a Róma környékén élt Nilus szerzeteshez csatlakozni — és bizalmasa Radia — akit a fejedelem a pannonhalmi curtisa (majorság) területén megtelepített — is a montecassinói, vallelucei és római kolostorban töltött három évet. 6 A pannonhalmi monostor azonban kezdetben csak szerényen lehetett felszerelve, mert csupán I. László király ideje előtt rendelkezett negyven darab könyvvel. Ez a könyvállománya azonban gyorsan gyarapodhatott, mert az 1093. évi összeírás tanúsága szerint „könyvtárában hetven kötetnél több könyv" volt már (Cicero, Lucanus, Propertius stb. művei). Ez az 1083—1095 közötti összeírás ugyanis pontosan hetvennégy kötet könyvről tudott. Emellett azonban olasz bencések fordultak meg Pécsváradon és Csanádon is — az első kórházaink létesítésének helyein. Ezért ezek az egészségügyi intézményeink 1000 és 1015 között még okvetlenül nélkülözték a salernói iskola eddig felsorolt és 1026—1100 között keletkezett tudományos munkáinak ismeretét. Nem véletlen tehát, hogy I. István király 1035. évi rendelkezése „a varázslást, a boszorkányságot és a megrontást" tekintette a betegségek okozójának. Érthető, hogy Magyarország lakossága az 1006. évi pestissel, vagy az 1061. évi rühhel és az 1071 — 1089 közötti anyarozs-mérgezéssel szemben felvértezetlenül állott, sőt még az 1095. évi pestisjárvány alkalmával is a Szent László-füvében — Gentiana cruciata (Gentianae radix? a tárnics fajok gyökere?) — kereste a gyógyulását, 7 hasztalanul. Mindez azonban nem jelenti azt, mintha Magyarország medicinája a korai középkorban eleve elmaradottabb lett volna a nyugat-európainál. Lehet, hogy Esztergomban a XI. században működött káptalani iskolában — „stúdium particulare" — már orvostant is oktattak, sőt Toldy Ferenc szerint a veszprémi és kalocsai „papi főiskolán" is. 8 Ezeknek az iskoláknak azonban sem tanárait, sem azoknak a tanultságát, esetleg az orvosi osztályok tankönyveit nem ismerjük. 6 Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. (Magyarország művészeti emlékei. I. köt.) Budapest, 1938. 25., 16. és 26. 7 Levárdy Ferenc: Pannonhalma. Budapest, 1965. 6. V.o. az 1093. évi vagyonösszeírás fotókópiájával a Magyar Nemzeti Múzeum „Magyarország története a honfoglalástól 1848-ig" című állandó kiállításán. Czagány István: A budai orvoslás és gyógyszerészet a feudalizmus korában. I. rész. Comm. Hist. Artis Med. s. a. 6. jegyzet. 8 Zsebők Zoltán: A Budapesti Orvostudományi Egyetem 200. éves jubileuma kiállításának katalógusa. Budapest, 1969. 5.; L. Brüll Klára: Kórházak a török hódoltság előtti Pest-Budán. Budapest. 1971. 1. 40.
