Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmuskori befolyása a magyarországi orvoslásra. I. 996—XIV. század
A tudományos munkásság széles körű kifejlődése következtében Gariopontus — Warbod (t 1056) — a salernói iskola legrégibb írója, már 1026 körül „Passionarius" címen kompendiumot írt a gyakorlati gyógytanból. Ez az ötkötetes és a ,,De febribus" című háromkötetes műve Galenus, Aiginai Paulos és Trallesi Alexandros munkássága alapján született meg. A salernói ,,Scola medicinalis laica" tehát ebben a fejlődési korszakában nemcsak megtartotta, hanem terjesztette is a görög, római és arab tudományt. Eredetét a VII. századig tudjuk időrendben visszafele követni, amikor a Benedek-rendiek kolostort és kórházat alapítottak itt. Híres salernói orvosokat ismerünk okmányokból már a IX. századból, a X. században pedig Collegium Hippocraticum, vagy Civitas Hippocratica nevű orvosi iskola állott itt fenn. Ez annyira világi jellegű intézmény volt, hogy tanszékeit még nők is — Abella, Rebecca, Guarna, Trotula — elfoglalhatták. Az iskola a természetelvű, tapasztalati tudás terjesztője volt. Simon Januensis „Synonima Medicináé" című könyvében az orvosi fogalmakat és gyógyszertani tudását foglalta össze 1033 előtt. Petroncellus 1035-ben „Practica" című gyakorlati könyvét adta ki, Copho pedig 1050 körül a gyógytanról és a kórtanról készítette el „Ars medendi" című munkáját. 5 /. Platearius János salernói tanár a XI. században „Practica brevis" és „Reguláé urinarum" címen írt gyakorlati útmutatót a hallgatóknak. Ugyanekkor szintén Salernóban született meg Archimatheus „De adventu medici ad aegrotum" című munkája. A fejlődésnek ez a dióhéj-kivonata vázlatosan mutatja az utat az első, 1000-ben Esztergomban létesített magyarországi johannita és lazarista kórház felállításáig. nem köti évszámhoz. A Baradlai által 1026 körülinek mondott „Tractatus de febribus"ról is csupán annyit mond, hogy azt csak később kapcsolták a ,,Passionarius"-hoz. (Velence 1576-os kiadás pag. 187.) Szerepel már G. Jöchernél is: 2. sz. jegyz.-ben id. Geleit. Lexicon II. rész. 862. col.-ban. Petroncellus ,,Practica"-járól tud Hirsch is, de nem köti évszámhoz. Ugyanő említiCopho-nák az „Anatómia porci" és a „De urinis et earundem significationibus" c. művét is, de szintén datálás nélkül. Az „arte medendi" c. könyvét tartalmazza már Jöcher is: 2. sz. jegyz.-ben i. Geleh. Lexicon. I. köt. 2080. col.-ban. Trotulá-nak a „De compositione medicamentorum" — „De feris" — c. munkája is szerepel Hirsch-nél a „De mulierum passionibus ante, in et post partum" c. értekezésén kívül, de datálatlanul. A „De morbis mulierum"-ot említi Jöcher is es a „Collectioni aldinae medicorum antiquorum latinorum"-ot (Georg Kraut kiad.) id. Geleh. Lexicon. IV. rész. 1337—1338- col.-ban. Kulcsár Zsuzsanna: így éltek a lovagkorban. Budapest, 1967. 281., Baradlai János 3. sz. jegyz.-ben i.m. 52.; Hints Elek 2. sz. jegyz.-ben i.m. 178. Abellát és „De atra bile" c. munkáját már G. Jöcher is említi i.m. 1. rész. 19. col.-ban datálás nélkül. V.o. Benedek István: Abella. Orvosi lexikon. i.m. I. köt. 4.; Hints Elek i.m. 143., 395., 144. Állításainak helyességét igazolja Bugyi István: Afrikai Konstantin (10207 — 1087). Alátámasztja a Trotulára és Plateariusra vonatkozó megállapításait is. Benedek István: Platearius. Orvosi lexikon, i.m. 1. köt. 77. és 111. köt. 1078. Nicolaus Praepositus (Salernitanus; megkülönböztetve Praepositus Nicolaus Myrepsustól) „Antidotarium"-a is datálás nélkül szerepel. A. Hirschnél: Biogr. Lexikon. IV. köt. 368. Szerinte azonban a XII. század első negyedében élt, amivel megegyezik Hints és Baradlai datálása. 0 Hints Elek 2. sz. jegyz.-ben i.m. 133 — 143. Az esztergomi Contubernium pauperum (Xenodochium Sancti Lazari) falai között találtak menedéket a „Zent Lazar Zigini" (Szent Lázár szegényei) is. Toldy Ferenc: Chron. Hungar. Cod. capit. Poson. 1852. pag. 24. alapján Baradlai János 3. sz. jegyz.-ben i.m. 59. Az esztergomi johannita kórház létesítése Hints Elek i.m. 183. A pécsváradi kolostorra vonatkozóan Dombay János—Gál Béla -Oppe Sándor: Pécsvárad és környéke. Budapest, 1960. 36—42.
