Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmuskori befolyása a magyarországi orvoslásra. I. 996—XIV. század

Emellett az ellentmondásos szemlélet mellett ugyanis korán megkezdődött antik hagyományok alapján a tudományos könyvek megteremtése is. II. Alfanus salernói érsek például a XI. században lefordította latinra Nemesios püspöknek „Az emberi természetről" 380-ban írt görög művét. Scotus Eriugena — a Karoling protoreneszánsz nagy bölcselője — gondolatai pedig erősen megrostálva ugyan, de tovább éltek Auxerre, Reims (Gerbert: meghalt 1003), Chartres (Fulbert: meghalt 1028) és Tours (Berengar: meghalt 1088) iskoláiban. Az első évezred vége felé ezen a téren leginkább a salernói egyetem orvosíróinak kara jeleskedett. Maga a tanintézet 1050—1070 körül az első, nyilvános orvosi főiskola lett földrészünkön. Orvosíróinak szakmunkáit egész Európában mint irányító forrásmunkákat tanulták és idézték a középkor folyamán. Salerno már 847 óta a longobard beneventumi hercegség utód-fejedelemségéhez tartozott, 1030—1038 között pedig Waimar fejedelem kezében a német impérium fennhatósága alá került. Nem volt pápai hűbéres, ami sok tekintetben megmagyarázza orvostudománya fejlődésének irányvonalát. Csak 1076—1077-ben foglalta el a normann Guiscard Róbert, aki 1080-ban a Szentszék hűbérese lett.

3 Gariopontusnak (f 1059 e.), Petroncellusnak és Cophónak művein kívül elsősorban Trotula (Tertula), a salernói orvosi iskola egyik előadónője — Platearius felesége — írt értekezést a szülészetről „Mulier ante, in et post partum" címen 1050 körül. Ez azért is érdekes, mert Gariopontus ugyancsak 1050 körül megírt gyógyszertanában például még meg sem említette a női betegségeket és a szülészetet. Ugyancsak a XI. században Abella orvosnő a „fekete epéről" (De atra bile) és az emberi ondó természetéről (De natura seminis humani) írt verses könyvecskét. Ezenkívül 1075-ben Konstantinus Africanus (1020 kör.—1087) is letelepedett Salernóban, aki Ali Abbas tíz elméleti és tíz gyakorlati könyvét fordította le „Pantegni" címen. Majd Hippokratész, Galenus, Theophilosz, Philalaetesz és Isaac Judaeus műveit fordította le arabról. Desiderius apát (1087-ben III. Viktor néven pápa) védelme alatt belépett a montecassinói bencés rendbe. Nicolaus (Niclaos) Praeposittts pedig — Salerno vezetője — „Antidotarium" címen adta ki az iskola gyógyszerhasználati könyvét 1100 körül, közelebbről meghatározva talán 1140-ben.

4 és Ép. Egyl. Közi. Budapest, 1881. XV. kötet. II. füzet 143. Hints állításait XVIII-XX. századi lexikális adatok alapján ellenőriztük és legnagyobb részben helytállóaknak találtuk. Emiatt és rendkívül jó áttekinthetősége miatt munkánk vezérfonalául használjuk. Megállapításainkat azonban elsősorban Christian Gottlieb Jöcher: Allgemeines Gelehrten Lexicon. I —

IV. Bde. Leipzig 1750—1751 és E. Gurlt — August Hirsch: Biographisches Lexikon der Hervorragenden Arzte aller Zeiten und Völker. I —

VI. Bde. Wien und Leipzig. 1884—1888. c. könyvekre és az 1967—1972 között megjelent magyar Orvosi lexikon három kötetének adataira alapozzuk. 3 Baradlai János:/4 magyarországigógyszerészet története. Az ősidőktől 1800-ig. Budapest, 1930. 52. Alphanus idejére esik a bencések meghívása Magyarországra: 996 Pannonhalma. Hints Llek a 2. sz. jegyz.-ben i.m. 354; Váczy Péter: A középkor története. Budapest, 1936. (Egyetemes történet. II. köt.) 423. V.o. Halmai János: A gyógyszerészet története. Budapest, 1964. 26 — 27. old.-i, ellentétes véleményével. Váczi Péter i.m. 452 454 és 473. 4 Gariopontusra (Warmipotus, Raimpotus, Garnipolus) vonatkozóan lásd A. Hirsch: Gariopontus. A 2. sz. jegyz.-ben id. Biogr. Lexikon. II. köt. 497. A. Hirsch: Petronius (Petroncellus, Petricellus) u.o. IV. köt. 547. A. Hirsch: Copho. u.o. II. köt. 74. old. A. Hirsch: Trotula. u.o. VI. köt. 16-17. Gariopontus „Passionarius" compendiumát