Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

FÓRUM — Wesselényi Miklós megvakulása - Bíró Imre: Wesselényi Miklós szembajáról

A levél a következőképpen hangzik : „Budapest, 1935. V. 31. Kedves Bar atomi Kívánságodra, hogy boldogult atyámtól származó valami/yen emléktárgyat bocsássak a Kari Gyűjtemény rendelkezésére, mellékelem atyámnak 1849150-ből származó füzetét, amelyben orvosi tapasztalatokat jegyzett fel Balassa klinikájáról, a szabadságharcból és följegyzi Wesselényi Miklós boncleletét. Ebből kitűnik, hogy vakságát hypophysis tumor okozta. Igaz barátod: Korányi Sándor" A levél utolsó mondata tehát Wesselényi vakságának eredetéről egy eddig ismeretlen adatot vetett fel. Korányi Frigyes, Sándor által a Kari Könyvtárnak ajándékozott füzetében leírja Wesselényi boncleletét (a boncolást 1850. ápr. 24-én Arányi Lajos professzor végezte) s abból idézzük a következő sorokat: „...A koponya rendes, a kemény kér edényei kitágultak, vérdúsak, az agy állománya rendes, az agy alapján a tobozmirigy I : glandula pituitaria:! 3 vonal vastag és egy rézgaras nagyságú, úgy hogy általa a láttelepek j:thalami:j nyomottak s' innen a vakság. . ." Korányi Frigyes e jegyzetét Korányi Sándor levelével összehasonlítva több tisztázást igénylő félreértés tűnik szembe. A félreértés elindítója az, hogy K. Frigyes a tobozmirigyet, aminek glandula pínealis (corpus pineale) a neve, tévesen gl. pituitariának írta, ami tudvalevőleg a hypophysissel azonos! De azt sem lehet kizárni, hogy pont fordítva, K. Frigyes a gl. pituitariát írta tévesen tobozmirigynek ! ! ! Analómiailag a gl. pinealis az, ami a ,Játtelepek (thalami)"-t közvetlenül nyomhatja. De ha Korányi Frigyes értelmileg a gl. pituitariát, a hypophysist akarta mondani s tévesen írta azt tobozmirigynek, akkor a „rézgaras nagyságú" hypophysis nem a thalamit, hanem a chiasmat nyomhatta. Korányi Sándor — aki bizonyára nem studírozta atyja jegyzeteit behatóan — nem vette észre a magyar és latin kifejezések felcserélése okozta zavart, figyelmét csupán a glandula pituitaria ragadta meg s ebből természetszerűleg hypophysis tumorra következtetett. Wesselényi naplójából s barátaihoz intézett leveleiből a már harmincas években megkezdődött látásromlásának jellege élesen kirajzolódik. Wesselényi betegségeinek és szembajának is pontos és kórtörténeti hűségű megfigyelője. Márpedig, feltéve, hogy látásvesztését hypophysis tumor okozta volna, az olyan éles önmegfigyelőnek, mint amilyennek naplói (45 kötet!) és levelezése alapján Wesselényi mutatkozik, okvetlenül feltűnt volna, hogy látótere jobbra vagy balra, illetve csak befelé, vagy csak kifelé élesen határoltan megszűkült, miként az a hypophysis és a hypophysis környéki tumorokra a látópályák laesiója következtében sajátos. Azt könnyen feltételezhetjük, hogy — hiszen nap mint nap tanúi lehetünk — látóterének koncentrikusan kezdődő s lassan progrediáló szűkülését valaki nem veszi észre, de ahhoz nem kell a Wesselényiéhez hasonló éles önmegfigyelőnek lenni, hogy a fenti látótérdefektusok fel ne tűnjenek. Amellett, ha feltételezzük, hogy a szembajt és a következményes megvakulást akár a hypophysis, akár a gl. pinealis tumora okozta volna, ez a látásromlás a tumorok tőrvényszerű progressziója következtében nem járhatott volna a Wesselényi által gyakran említett átmeneti javulásokkal és „feltisztulásokkal".