Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)
FÓRUM — Wesselényi Miklós megvakulása - Bíró Imre: Wesselényi Miklós szembajáról
Vécsey Zoltán* és újabban nagy tudományos apparátussal Trócsányi Zsolt* levéltári kutatások és egykori kútfők tüzetes és lelkiismeretes átvizsgálása alapján feldolgozták az országgyűlési tárgyalások kinyomattatása s a Szatmár megyei közgyűlésen az örökváltság ügyében tartott beszéde miatt 1835-ben perbe fogott s 1839-ben fogházbüntetésre ítélt Wesselényi fogságának történetét. Tanulmányaikban a szembajnak már a börtön előtti keletkezésére vonatkozóan is fontos és perdöntő adatok olvashatók. Mint ismeretes, Wesselényi 1839. február 9-én kezdte meg a budai kaszárnyában fogházbüntetésének kitöltését. Széchenyi István, aki mindent elkövetett, hogy régi barátjának és sokban cszmetársának pertörlését kiverekedje, vagy legalábbis kedvező döntést csikarhasson ki, az évekig elhúzódó per vége felé már 1837— 1838-ban kétségbeesve látja, hogy barátja ,,. . .egészségi állapota egyre rosszabbodik : szembaja súlyosbodik, már egyik szemére nem lát, a másik is mindinkább gyengül." a 1#38. december 4-én a következőket írta naplójában egy Wesselényinél tett látogatásáról : „A » Vak Filozöfus« szerepében tetszelgett. »Felszemmel már nem látok — jegyezte fel Széchenyi Wesselényi szavait — másik szemem világa is hamarosan elvész; de nem vagyok kis lélek; tisztában vagyok vele, mit jelent megvakulni.«" 8 De nézzük a szembaj börtön-előtti kezdetének pozitívebb bizonyítékait is. Az 1839. jan. 31-i ítélet után Deák, Wesselényi barátja s perében egyik legfőbb támasza, Wesselényi egészségi állapotára és főképpen szembajára való hivatkozással kísérli meg Bécsben az ítélet „recursusát", vagy a fogházbüntetés megkezdésének kitolását. A fellebezéshez mellékelten magával vitte egy orvosi consilium (később részletesen ismertetendő!) bizonyítványát, amely Wesselényi egészségi állapotának súlyosságáról és különösen mindkét szemének előrehaladott betegségéről nyilvánított véleményt. Ez az orvosi consilium — amelyben a pesti egyetem legkiválóbb orvosprofesszorai is részt vettek — 1839. febr. 2-án, egy héttel Wesselényi fogházbavonulása előtt történt. 7 De minden erőlködés, Wesselényi barátainak minden fáradozása hiábavaló volt, mert a Hétszemélyes Tábla — ha kisebb szótöbbséggel is — helybenhagyta a Királyi Tábla ítéletét, s Wesselényinek meg kellett kezdeni a büntetés kitöltését. Utolsó szabad napján, 1839. febr. 8-án még elment a főherceg-nádorhoz, aki megpróbálta „csitítani" Wesselényit: „...nem börtönbe kerül, csak fogságba, orvosi kezelésre lesz módja, jelolvasót is engedélyezni fognak neki..." A budai kaszárnya fogdájába való bevonulás 3 Vécsey Zoltán: Egy magyar mártír a börtönbe indul. Erdélyi Helikon, 1943. jan. és febr. szám. 4 Trócsúnyi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága — Századok. 1960: 794 — 811; 1961: 281-299. 5 Cit. Vécsey: Erdélyi Helikon. 1943. 45. 6 A naplóban német eredetiben szószerint a következő olvasható: ,,...Bei Wesselényi. Er gefiel in der Rolle des «.Blinden Philosophen» — «Ich sehe auf einem Auge nichts mehr, das andere verschwindet auch bald — bin aber nicht kleinmüthig — bin ganz gefasst blind zu werden, es waren so viele Leute blind vor meiner und werden es sein nach meiner. Lamentieren werde ich nicht — ertragen oder mir eine Kugel durch den Kopf jagen.» Nous allons voir. — gr. Széchenyi István Naplói, Sajtó alá rendezte dr. Viszota Gyula. Bp. 1937. V. köt. (1836-1843). 7 Cit. Trócsányi. A bizonyítványt — amelynek fotókópiáját 1. később a szöveg közt — az Országos Levéltárban őrzik a Magyar Udvari Kancellária iratai között. — Acta Praesidalia, 1839: 262.
