Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

FÓRUM — Wesselényi Miklós megvakulása - Bíró Imre: Wesselényi Miklós szembajáról

előtt — ahová ügyvédje, Benyovszky Péter, jószágainak felügyelője, Kelemen Benjámin s utolsó szabad napjának hűséges, pontos krónikása, Bártfay László (gróf Károlyi György titkára) is elkísérik — Benyovszky még közli Wesselényivel, hogy ,,.. .a börtönben felolvasója is lesz! A gräfenbergi útra kétségtelenül megkapja az engedélyt. . ."

H Mindezen adatok kétségtelenül bizonyítják, hogy Wesselényi már elítéltetése előtt is súlyos szembajban szenvedett.

9 A börtön „egészségtelen viszonyaira", illetve azoknak a közhit szerint Wesselényi látását károsan befolyásoló hatására vonatkozóan nem érdektelen a kaszárnya parancsnokának, Lederer főhadparancsnoknak a magatartása. Amikor Lederer Wesselényi fogságának másnapján arról értesült, hogy Wesselényi fogdája szűk, nem megfelelő, többek között a következőket rendelte el: „. . .3. Kezelőorvosa, Almási Balogh Pál, az őrség tisztjének jelenlétében meglátogathatja. 4. Engedélyezi, hogy Wesselényi kíséretben sétálhasson, sőt fiákeren is, a városon kívül. 5. Tschöppern törzsorvos aznap délben a legalaposabban vizsgálja meg: nem árt almás-e Wesselényi jelenlegi szobája a szemére? Ha a törzsorvosnak kifogása merülne jel, a várparancsnok haladéktalanul gondoskodjék más szobáról"*

0 A Wesselényivel való humánus bánásmódot szorgalmazza a Magyar Udvari Kancellária is, amelynek előterjesztésére 1839. febr. 22-én királyi határozat intézkedett a felolvasó ügyében: ,,a felolvasó iránti kérelem, tekintette! Wesselényi szembajára, teljesíthető ; e feladatra azonban mindig »ein vollkommen verlassliches und vertrauenswürdiges Individuum« választandó ki."

u Wesselényi tehát minden tekintetben olyan méltányos, kíméletes (és politikai szempontból is kivételes!) elbánásban részesült, hogy kaszárnyai tartózkodása egészségi állapotát s szembaját hátrányosan semmiképpen nem befolyásolhatta. Budai fogsága nem is tartott soká, mert a bécsi ,,

Ministerial Konferenz" határozata alapján gyógykezeltetés végett már 1839. ápr. 11-én Gräfenbergbe távozhatott.

1

'

2 Ha a fentiekből nyilvánvaló, hogy Wesselényi szembaját a fogház se nem okozta, se nem súlyosbította, próbáljuk meg a rendelkezésünkre álló feljegyzések, szerteágazó adatok és dokumentumok alapján a szembaj mivoltát, lényegét s a vakság okát megmagyarázni. E kísérletünk során az egyes feltevéseket és elméleteket abban az időrendi sorrendben fogjuk tárgyalni, amilyen sorrendben az egyes elméletek alapjául szolgáló dokumentumok az orvosi köztudat s az orvostörténeti kutatás számára hozzáférhetővé és ismertté váltak. Mint már a bevezető sorokban említettük: a börtön-aetiologia hosszú évtizedei után Magyary-Kossa Gyula volt az első, aki a nagy státusférfi szembajának és megH Bártfay László naplója alapján cit. Trócsányi, Vécsey. (A napló a Fővárosi Lapokban jelent meg, 1877: 65 — 67. sz. — Másodszor Tolnai Gábor publikálta: Wesselényi Miklós bezáratása. Részlet Bártfay László naplójából. Jelenkor, 1942: 18. sz.) '

J Kardos Samu két vaskos kötetben dolgozta fel „Báró Wesselényi Miklós élete és munkái"-! (1905, Légrády nyomda), de a szembajra vonatkozóan semmi érdemlegeset nem mond. Egy megjegyzése (I. köt. 410.) azonban arra mutat, hogy ő sem volt ment a „börtön-aetiológia" hatásától: ,,. . .Ez volt az a híres beszéd, amely miatt. . . szabadságát, majd szemevilágát vesztette el." Mint láttuk: a szemevilágát nagyrészt már előbb, a szabadságát később vesztette el. 10 Cit. Trócsányi. Századok. 1961: 281—283. — A rendelet másolata Orsz. Levéltárban. Magy. Udv. Kancellária iratai. Praesidalia, 1839: 137, 150. 11 Cit. Trócsányi. 288-289. 12 Ibidem.