Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

Folyóiratokból - Clio Medica, 1974 (Némethy Ferenc)

folyóiratokból CLTO MEDICA — 1974 Vol. 9., No. 1. A lap szerkesztését az új évfolyamban Dr. Erna Leskytöl (Bécs) Dr. Lester S. King (Chicago), a Journal of the American Medical Association társszerkesztője vette át. A szerkesztő bizottság további két amerikai taggal bővült. Mivel tudomásunk szerint a Clio Medica évek óta anyagi nehézségekkel küzd, nem valószínűtlen, hogy a szerkesztőváltozásnak anyagi természetű okai is vannak. Az új szerkesztő beköszöntő cikkben foglalja össze elveit {Statement of Policy, 1 — 2 p.): 10—20 gépelt oldalnál nem hosszabb eszmetörténeti (intellectual history, history of ideas) tanulmányoknak kíván elsőbbséget biztosítani, Editorial Section címmel pedig új rovatot indít, amelyben maga kíván fölvetni megvitatásra érdemes alapvető problémákat, és a remélt hozzászólásokat Letters cím alatt szándékozik közölni. Mindjárt föl is veti az első kérdést: Mennyiben tekinthető interdiszciplináris tudománynak az orvostörténelem? (An interdisciplinary approach to medical history. — 2—7. p.) Abból a megfigyelésből indul ki, hogy míg az orvostudományi cikkeknek manapság általában 3 — 6 szerzőjük van (sőt olykor 10— 12 is), addig a történelmi tanulmányok ritkán jelennek meg egynél több szerző neve alatt. Mielőtt ennek okát adná, egy poláris fogalompárral ismertet meg bennünket: a tény (fact) és az értelmezés (interpretation) fogalmával. A kettő viszonyát három hasonlattal világítja meg: egy Beethoven-szonáta kottája és előadása; a modell és a róla készült portré; egy archeológiai lelet és rekonstrukciója. „Tény" és „értelmezés" úgy képzelhető el, mint két végpontja egy egyenesnek. Mindaz, ami tudományos vita (vagy dolgozat) tárgya lehet, ezen az egyenesen helyezkedik el, hol az egyik, hol a másik véghez közelebb. King úgy véli, az interdiszciplináris együttműködés akkor a leggyümölcsözőbb, ha a munkatársak a vonal ,,tény"-végéhez aránylag közeleső pont felé tartanak. Ha tehát a tények tisztázásáról van szó. Ebben aránylag könynyű közös álláspontra jutni. De az együttműködés egyre nehezebbé, sőt lehetetlenné válik, minél inkább az interpretáció irányába tolódik a várt találkozási pont. Az értelmezés egyéni ügy, szempont kérdése éppúgy, mint egy zenedarab előadása. Nos az orvostudományi cikkekben nagyrészt tények tisztázása történik. Igaz, egy szakközleményben mindig van bizonyos fokú értelmezés, de ez viszonylag közel helyezkedik el a vonal „tény" végéhez. Az orvosi kutatással tisztázandó tények azonban annyira rejtettek is lehetnek, hogy kiderítésükhöz különleges technika vagy speciális képzettség szükséges. Egy klinikus pl. kíváncsi lehet arra, hogyan reagálnak a sejtek egy bizonyos stimulusra. A sejtfiziológusés az elektronmikroszkópos kutató bonyolult techni-