Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

SZEMLE Könyvekről - Wilson, D.: French renaissance scientific poetry (Miklóssy Lajos)

Wilson, Dudley: French Renaissance scientific poetry. London, The Athlone Press, 1974. 185 p. A kötet a francia reneszánsz tudományos költészetével foglalkozik. Reneszánszkori költők „tudományos" vonatkozású verseiből gyűjt össze egy kis antológiát. Az angol nyelvű előszó rámutat arra, hogy nehéz ebben a korban a tudományos költészetnek vagy magának a tudománynak meghatározására megfelelő definíciót találni. Valóban, az ebben az antológiában szereplő költők versei világosan mutatják, hogy e kor tudománya tulajdonképpen vegyülete a tudománynak, filozófiának és mágiának. A reneszánsz tudósa nem kísérletekkel, mérésekkel igyekszik megközelíteni az igazságot. Neki inkább víziói vannak, melyekkel megérteni igyekszik a világmindenséget, úgy vélve, hogy az egész sokkal érdekesebb, mint annak apró részletei. Az antológia költeményei közül most csak azokat említjük, melyekben némi orvosi vonatkozás található. Az orvoslás és a filozófia finomságának dualizmusát legjobban ábrázolja René Bretonnayau az aranyérről és gyógyításáról szóló költeménye (,,Des Hemorrhoides — leur cure", 51. old.). Valóságos növénytani vademecum. Természeti képekkel érzékelteti ezt a betegséget. Érett, pirosló gyümölcshöz, növekvő szőlőfürtökhöz hasonlítja. Éppen ilyenek azok a vérbő pattanások, melyekkel az emberi természet a nagy vénát tehermentesíti. Csak azok kapják meg szerinte, akik a rossz Saturnus jegyében születtek. Rossz betegség, de nem túl rossz, mert Hippokratész szerint arra jó, hogy a test időnként megtisztuljon. Gyógymódként ajánija: „Tégy fehér sót finom selyemszövetre és a piros sarjadzást dörzsöld vele". A fájdalmat mézzel kívánja enyhíteni. Továbbá tanácsolja, hogy ha a seb a tűznél jobban éget, vízben kell füröszteni, melybe mályvát és egyéb illatos növényeket tettünk. A fájdalom enyhítésére többek között rózsaolajat is ajánl. Ezenkívül előírja, hogy mustárolajhoz sót kell keverni, meg galamb ganaját és keserű epét. Növényi gyógymódot, nevezetesen a saláta fogyasztását javasolja Pierre de Ronsard (1524—1585, „La salade", 55. old.), a neves középkori költő, a híres irodalmi csoportosulás, a,,

Pléiade" vezéralakja. Szerinte a saláta olívaolajjal jót tesz a gyomornak. Ezenkívül gyógyítja a testet, a szívet és meghosszabbítja az életet. A lázas állapot szemléletes leírását kapjuk Jean de Sponde „Sur sa fièvre" (A lázáról, 64. old.) c. költeményében. Szép költői képekkel érzékelteti az őt gyötrő lázat. Ezek a képek reálisak, orvosi szempontból is helytállóak. (Érdekes irodalmi szempontból összevetni ezt a verset a mi Janus Pannoniusunk „Tüdőgyulladásomra" c. költeményével.) Két figyelemreméltó verset találunk Rémy Belleau (1528—1577) tollából, ő is a Pléiade költői csoporthoz tartozott. ,,La Perle" (A gyöngy, 40. old.) c. verse a természet szép, ritka ajándékának, a hajnal lányának nevezi a gyöngyöt. „L'Huistre" (Az osztriga, 38. old.) c. költeményében dicséri a természet csodáit. Az orvostudomány számára értéktelenek a kötetben szereplő XVI. századi költők megállapításai, csupán történeti szempontból van némi érdekességük. Miklóssy Lajos