Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

ADATTÁR - Daday András: Egy orvostörténész visszaemlékezései

Köztudomású, hogy Györy a Népegészségügy című folyóiratnak is szerkesztője volt. Egy alkalommal egész váratlanul azzal állt elő, hogy mivel én olyan nagy Weszprémi tisztelő vagyok, írjak róla valamit a lap számára. Megígértem. Ezzel az ígéretteljesítéssel kezdődött meg orvostörténet-írói pályafutásom. Ekkor helyeztem át munkahelyemet a könyvtárakból az irat- és levéltárakba. Ma is emlékszem, hogy milyen lámpalázzal vettem kezembe először Cordines Dánielnek Weszprémihez intézett leveleit, hogy azokból szedjek össze adatokat a nagy biographus képének megrajzolásához. Aki történeti kutató munkával nem foglalkozott, el sem tudja képzelni, hogy milyen határtalan öröm lepi meg a kutatót egy eddig ismeretlen adat, akár évszám felderítésekor. Öröme azonos annak a zoológusnak örömével, ki egy eddig ismeretlen élőlény felfedezésével gazdagítja tudománya tárházát. Győry meg lehetett elégedve a Weszprémi-dolgozattal, mert továbbiakat is kért. És sorra születtek a Népegészség részére írt dolgozataim, az első magyar nyelvű egészségtanról, Linzbauer Xaver Ferencről, orvostörténetünk kimagasló alakjairól, az utolsó erdélyi pestisről, a házasság előtti vizsgálat múltjáról, Pest-Buda közélelmezésének múltjáról, bonyodalmak a nagykőrösi régi fűtött meleg fürdőről stb. Az elért sikerek felbátorítottak s további munkára serkentettek. Dolgozataim jelentek meg a Bőrgyógyászati és Urológiai Szemlében, az Orvosi Hetilapban, a Gyógyászatban, a Magyar Orvosban, az Orvosi Tudósításban, a Budapesti Orvosi Újságban, az Egészségvédelemben, a Betegápolásügyben, az Orvosok és Gyógyszerészek Lapjában, az Orvosképzésben, az Egészségügyben, az Orvostörténelmi Közleményekben, a Közlemények az Összehasonlító Élet és Kórtan Köréből c. folyóiratban. Tárgyuk szerint ezek a dolgozatok nagyon változatos képet mutatnak. írtam régi magyar medikusokról, régi magyar orvosokról. Foglalkoztam különböző régi gyógymódokkal. Kedvenc témáim közé tartoztak a különféle járványok, főleg a pestis és choiera, a közegészségügy régi problémái. Sokat foglalkoztam régi fürdőink ügyével, a himlőoltással, kórházakkal stb. Humán orvostörténeti dolgozataim száma meghaladja a 130-at. Dolgoztam az Országos Levéltárban, a Pest megyei Levéltárban, a Széchényi Könyvtár és a Tudományos Akadémia kézirattárában, az orvosi fakultás, a sárospataki könyvtár és tihanyi apátsági irattárban. Levéltári kutatásaimmal kapcsolatban néhány epizód jut eszembe. így például mikor 1929 — 30-ban a Pest megyei Levéltárban a Pest megyei első cholera járvány történetét írtam, s melynél egyedül 5222 ügyiratot kellett átnéznem, az irattáros megfeledkezett arról, hogy a fűtetlen irattár belső helyiségében dolgozom, s egy szombati nap délidejében rám zárta a vasajtót s eltávozott. Nem hallottam a kulcs csattanását. Csak 24 óra múlva, mikor megéheztem és ki akartam menni a levéltárból, eszméltem rá, hogy fogságba kerültem. Szerencsére a levéltáros kutyája a néptelen udvaron meghallotta dörömbölésemet, kitartó és mérges ugatásba kezdett s így a megyei hajdúk kiszabadítottak kellemetlen helyzetemből. Másik mulatságos esetem a tihanyi apátsági irattárban volt. Itt kerestem a magyarországi első fürdőügyi tanulmányút kézírásos anyagát. Az illetékesek előre figyelmeztettek az irattár rendezetlen voltára, de én bíztam a szerencsémben és hozzákezdtem a kereséshez. És milyen meglepetést tartogatott a sors számomra. A fal mellett köröskörül elhelyezett, mennyezetig érő nyitott polcokon a keresést az ajtótól balra eső oldalon kezdtem meg, a keresett kéziratot pedig