Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Kaiser, Wolfram: Német—lengyel orvostudományi kapcsolatok a 17—18. században (német nyelven)

Krzeszowice gewesen (1782) und hatte damit jenen Kurort ärztlich betreut, um den sich Lafontaine ebenfalls bemüht hatte. Die hallesche Promotionsarbeit Khittels trägt den Titel „De viribus medicaminum fata". Die polnische Promotionsliste der Medizinischen Fakultät Halle schließt für das 18. Jahrhundert mit Carl Joseph Müller aus Tarnów, der dort als Wundarzt und Geburtshelfer praktiziert. Auch dieses Verzeichnis ist somit repräsentativ für eine Reihe wissenschaftlicher Kontakte, welche diejenigen des Francke-Kreises und der Academia Naturae Curiosorum ergänzen und eine über Territorialgrenzen hinausreichende wissenschaftliche Wechselwirkung ausdrücken, welche darzustellen im Hinblick auf die eingangs genannten Jubiläen der Jahre 1973 bis 1975 ein begründeter Anlaß bestand. Összefoglalás A közelmúltban több évforduló is ráterelte a figyelmet a német—lengyel tudományos kapcsolatok történetére: 1973-ban ünnepeltük Kopernikusz (1473—1543) születésének ötszázadik, 1974-ben az ifjabb Andreas Cnöffel (1636—1699) lausitzi származású, de Lengyelországban tevékenykedő orvos halálának 275,, 1975-ben pedig a lipcsei egyetemmel szoros kapcsolatot tartó lesznoi orvostudós, John Jonston (1603—1675) halálának 300. évfordulóját. A tanok és eszmék áramlásának azonban nemcsak e kiemelkedő személyiségek voltak közvetítői, hanem számos olyan lengyel és német orvos és diák is, akik a szomszédos ország egyetemein (kivált Wittenbergben, ill. Krakkóban) szerezték vagy öregbítették orvosi tudásukat, illetve a szomszéd nép valamely tudós társaságának tagjává választattak. A wittenbergi egyetemen pl. 1600 és 1750 között több mint 500 lengyel diák fejezte be tanulmányait. A legrégibb, még ma is fennálló német természettudományos társaság, a Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina tagjai között is szép számmal találunk lengyeleket. Nem sokkal az alapítás (1652) után tűnik fel az Academia névsorában Jonas Deutschländer (megh.: 1661),

Philipp von Hulden (szül.: 1646), Johann Jakob Döbeln (1640—1684) lengyel területen működő orvosok neve. Az Academiának a lengyel kollégákkal folytatott eszmecseréje azonban nem korlátozódik csupán az anyakönyvben számontartott tagokra. így pl. a már említett ifj. Andreas Cnöffel — bár nem tag — számos kéziratot küld az Academia kiadványaiba. Az Academia levéltárában még a következő lengyelországi orvosokra vonatkozóan találhatók ada"tok: Joseph Maria Revell (sz.: 1651), Jakob Joseph Morónski (sz.: 1706), Karl Philipp Gesner (1719—1780), Johann Michael Barth (sz.: 1723). Lengyelországban főként Gdansk vált a kelet-nyugati tudományos eszmecsere gócpontjává. Haladó szellemű orvosok és pedagógusok itt alapították meg 1720-ban a Societas Litterarum Gedanensis-t, amelynek egyik szervezője a brabanti származású botanikus, Johann Philipp Breyne (1680—1764) volt. Őt és két gdanski gyakorló orvost, Johann Georg Kulmot (1680—1731) és Johann Adam Kulmot (1689-1745) az Academia Leopoldina is taggá választotta. A gdanski tudóskör tanítás és kutatás dolgában szinte főiskolai tanári karral ért fel. Sok orvostanhallgató időzött itt tanulmányútja során, hogy a gdanski mestereknél gyarapítsa tudását. Paul Gerhard Möhring (1710—1792) orvosbotanikus lelkes beszámolója jellemző képest fest az elméletet és gyakorlatot szervesen egybekapcsoló gdanski oktatási módszerről, amilyennel akkoriban csak Leiden és Halle dicsekedhetett. Az 1742-től „Naturfor-