Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Kaiser, Wolfram: Német—lengyel orvostudományi kapcsolatok a 17—18. században (német nyelven)

sehende Gesellschaft zu Danzig" néven működő társaság 1747 és 1756 között folyóiratot is ad ki „Versuche und Abhandlungen" címmel. Tagjai közül került ki az a Nathanael Sendel (1686—1757), aki később szász királyi szolgálatba lépve a Zwinger borostyánkő-gyűjteményét rendezte és katalogizálta. Rajta kívül az Academia Leopoldina gdanski tagjai voltak még: Heinrich Nudau, Johann Ludwig Kulm, Natal Ernst Dauter és Philipp Adolf Lampe (1754—1827). Gdansk kelet-nyugati közvetítő szerepe abban is megmutatkozott, hogy a modern természetvizsgálat ismeretei Gdanskon keresztül jutottak el Varsóba. Az Academia Leopoldina lengyel kapcsolatait a 18. század második felében is egy sor lengyelországi orvos tagsága tanúsítja: Ernst Jeremias Neifeld (1725—1773), Jerzy Chrystjan Arnold (sz.: 1747), Wilhelm Ritsch (beválasztották: 1776), Carsten von Rönnow (1701—1787), Theodor Thomas Weichard, Johannes Meyer (1754— 1807). Közülük Ritsch pályafutása kiemelkedően változatos: mint lengyel királyi katonaorvos a wilnoi sebésziskolán nyert kiképzést, majd a drezdai Collegium medico-chirurgicumban tanult tovább. Franciaországi, itáliai, angliai és hollandia tanulmányútja végén Halleben doktorál. Ugyanitt szerzi meg a doktori címet Georg Forster (1754—1794) wilnoi sebésztanár, aki apjával, Johann Reinhold Forsterrai (1729—1798), a haliéi egyetem botanikaprofesszorával együtt vesz részt Cook második földkörüli útján. Halle lengyel kapcsolatai egyébként is igen gazdagok. Nemcsak az orvosi fakultás vonzott ide sok lengyel ifjút, hanem a pietista August Hermann Francke (1663—• 1727) gyakorlati szellemű oktató-nevelő intézete is. Francke maga is sokat tett a biblia lengyel nyelvű kiadása érdekében, wilnoi tanítványa, Michael Boguslav Ruttich (megh.: 1729) pedig mint toruni gimnáziumi tanár sikerrel munkálkodott a természettudományok haladásával számot vető ún. „recentior philosophia" elterjesztéséért — még a jezsuita iskolákban is. Wolff felvilágosult filozófiájának lengyelországi megismertetésében Christian Heinrich Erndbel (1670—1734) drezdai származású orvosnak vannak érdemei, aki Varsóban, Poznanban és Torunban működött. A lengyel korona területéről érkező 18. századi hallei graduáltak zöme (szám szerint 26) Gdanskból és Elbla_gból származott, de akadtak wilnóiak, lesznóiak, brestiek is. A 18. század neves orvosírója, Christian Gottlieb Selle (1748—1800) szintén Halléban doktorál, de porosz királyi szolgálat után végül is Ignacy Krasicki (1735— 1801) warmiai érsek főorvosa lesz. Ugyancsak Halléban tanult a lengyel orvostörténelem két kiemelkedő személyisége: Hiacynthus August Dziarkowski (1754—1828), az 1794. évi Koszciuszko-féle Pharmacopoea szerzője és Franz Leopold de Lafontaine (1756—1812), a „Dziennik zdrowia dia wszystkich stanow" c. havilap(1801—1802) szerkesztője, Napóleon korában a Varsói Nagyhercegség hadseregének tábori főorvosa. A felsoroltakon kívül a hallei orvosi fakultás anyakönyvei még számos lengyel származású vagy később Lengyelország területén dolgozó orvos nevét őrzik. W. KAISER, Prof. Dr. Sc. Med., Dr. Phil. I. Medizinische Klinik der Martin-Luther-Universität Halk'—'Wittenberg 402 Halle (Saale), Leninallee 22. DDR