Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Moess Alfréd: Az 1739—40. évi pestisjárvány a távolból és közelről

XI. táblázat 1 héten belüli 1 hónapon belüli halálozás, %o 1735 83,2 114,9 1736 55,2 86,8 1737 55,1 82,7 1738 56,4 141 A járvány 1739 évben emelkedik a korai 78,9 csecsemőhalandóság, %o 139,5 míg 1740 116,4 163,9 arányszámokkal rekordmagasságot ér el. Azok a gyermekek, akik a járvány dacára is megszülettek, megsínylették az izgalmakat, amelyeken a szülők keresztülmentek, és az újszülöttek életképessége csökkent. A másik kérdés, amelyet szeretnénk megvilágítani, az, hogy milyen mértékben tizedelte meg a pestisjárvány az előtte született évjáratokat. Természetesen csak rendkívül durva becslésről lehet szó, amely ráadásul különféle fikciókra van alapítva, többek között arra, hogy az egyes korcsoportok halandósága 0—4 éves korban korábban is hasonló volt, mint 1735—38 közt, valamint arra, hogy a pestisben elpusztultak Kecskeméten is születtek. Ez utóbbi feltevés egészen biztos, hogy nem állja meg a helyét, különös tekintettel arra, hogy a születések száma a pestisévet megelőző húsz évben nagy emelkedést mutat, ami — mint említettük — erőteljes bevándorlásra vall; de csak kecskeméti viszonylatban helytelen, országos viszonylatban nem, mert, akik nem Kecskeméten születtek, ha másutt is, de valahol megszülettek. Miután 1735—38. átlagában 216%o volt a csecsemőhalálozás, az előző évekre is ezt az arányszámot alkalmaztuk; ugyanezekben az években az 1—4 évesek közül évente 100 halt meg, ami egy évre évjáratonként 25 halálesetet jelent. Akik 1739-ben 11—20 évesek voltak, 1719—1728 közt születtek. Ezekre az évekre átlagban évi 382 születés esik, amiből levonva a 0—4 éves korban meghaltak feltételezhető számát (az 5—10 éves korban elhaltak száma gyakorlatilag elhanyagolható, mert az 1735—38. évek átlagában csupán évi 9 halálozás esett erre a korcsoportra), marad 275. A 11—20 évesek közül a pestisévben kevés híján ezren haltak meg, ami évjáratonként 100 főt jelent, ismét feltételezve azt, hogy a 11—20 év közti évjáratok egyenlő mértékben viselték a pusztulás terhét, A gyermekhalálozást túlélt összesen 2750 főből maradt tehát a pestisév végére 1750 fő, ami 36%-os pusztulásnak felel meg; ez teljes egészében a pestisnek tulajdonítható, annak ellenére, hogy a teljes pestisév halálozását vettük alapul, és