Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)
TANULMÁNYOK - Moess Alfréd: Az 1739—40. évi pestisjárvány a távolból és közelről
nem csupán az öt pestishónapét, mivel a 11—20 évesek halandósága — mint láttuk — egyébként rendkívül csekély. Akik 1739-ben 5—10 évesek voltak, 1729—1734. közt születtek, amely évekre átlagban 430 születés esik. A fenti kalkulációval számítva a 0—4 évesek halandóságát, 317 fő maradt életben, míg a pestisév évjáratonként 140 főt ragadott el. A gyermekhalálozást túlélt 1900 főből marad tehát a pestisév végére 1060 fő, ami 44%-os pusztulásnzk felel meg. Az 1735—38. évek átlagában 513 gyermek született, akik közül évente meghalt az első életévben 111, 1—4 éves korban 98; 209. Az évjáratonként életben maradt 304 gyermekből ugyancsak évjáratonként 180 pusztult el a pestisév folyamán. A gyermekhalálozást túlélt 1216 főből maradt tehát a pestisév végére 496 fő, ami 59%-os pusztulásnzk felel meg; ennek egésze azonban nem írható a pestis kontójára, mert az 1—4 évesek halandósága egyébként is eléggé magas volt. Ha mérsékeljük is ezt a pusztulási arányt, annyi mindenesetre megállapítható ezzel a primitív számítással is, hogy a 11—20 éveseknek több mint egyharmada, az 5—-10 éveseknek majdnem a fele, és az 1—4 éveseknek több mint a fele esett a pestis áldozatául ; minél fiatalabb a korcsoport, annál nagyobb a veszteség. Hornyik János szerint Kecskemét lakosságának egyharmada pusztult el az 1739. évi pestisjárványban. Mivel kereken 4000 katolikus és 2000 református halt meg pestisben, összesen tehát 6000 fő, Kecskemét lakosságának 18 000 körül kellett mozognia, akik közül körülbelül 12 000 volt katolikus és 6000 református. A katolikusok—reformátusok 2 / 3 — 1 / 3 arányát megerősíti az a tény is, hogy 1738-ban a katolikus születések száma 532, a reformátusoké pedig 274 volt, és a pestis áldozatainak számaránya is ugyanez volt. Figyelemre méltó, hogy Fényes Elek szerint több mint száz év múlva, 1850 körül is ugyanez volt a két felekezet hívei számának aránya Kecskeméten. 12 A kérdés most már az: valóban lehetséges-e, hogy Kecskemétnek 1739-ben 18 000 lakosa, illetőleg 12 000 katolikus lakosa volt-e, mert hiszen a lélekszámtól függ, a lakosság egyharmada pusztult-e el vagy esetleg több, ami fontos abból a szempontból, hogy felmérhessük a pestis hatását a 18. század második negyedének népesedésére. A lélekszám megállapításához bizonyos támpontot ad a születések száma. Most csak a katolikusokra irányítva figyelmünket — de a reformátusokra ugyanez áll —, az 1739-et megelőző négy év átlagában 510 körül volt az évi születések száma, ami 42,5% 0 nyers születési arányszámnak felel meg. Ha 45%o lett volna ez az arányszám, egy 12 000 főnyi populáció körében 540, 50% 0-es arányszám esetén 600, 55%<»-es arányszám esetén 660 katolikus gyermeknek kellett volna Kecskeméten születnie. Nem ismerjük ugyan eléggé a 18. század demográfiai viszonyait és mutatóit, de egy bizonyos: egy 42,5% ( ,-es nyers születési arányszám rendkívül valószínűtlen. Eddigi vizsgálataink során nemigen találtunk Magyarországon olyan helyet, ahol ez az arányszám 50% () alatt lett volna, de még az 55% () sem tekinthető e korban magasnak; 60% () feletti születési arányszám is található több helyütt. Kecskeméten 12 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. II. köt. Pest, 1851. 6 Orvostörténeti Közlemények 75—76.
