Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)
TANULMÁNYOK - Moess Alfréd: Az 1739—40. évi pestisjárvány a távolból és közelről
Az érintett korcsoportok sorrendje olyan, mint a másik módszerrel kidolgozott első táblázatnál; a korcsoportok halálozásának mérve nagyjából a kétszerese az előző vizsgálat során megállapítottnak, ami azt jelenti, hogy a járványhónapok halálozása — a csecsemőkortól eltekintve — általában duplája az egész év halálozásának. Másrészt kitűnik ebből a táblázatból, hogy — míg 1739 januárjában, majd ismét decemberben a halálozás szintje nem tér el lényegesen az 1735—38. évek átlagától — februártól a halálozás minden korcsoportban fokozatosan növekszik, majd szeptembertől fokozatosan csökken, úgy azonban, hogy a járvány utáni: októberi és novemberi szintek magasabbak, mint a járvány előtti: februári és márciusiak. Bár szeptemberben az 1—4. életévben meghaltak száma is magas, ez még mindig csak valamivel több, mint az ötszöröse az 1735—38. évek hasonló havi átlagának, ezzel szemben Ezek a magas arányszámok a pestistől leginkább sújtott három korcsoportban azt mutatják, hogy — bár a járvány a kortársak szerint is megszűnt — a korcsoportonkénti halálozás még mindig olyan típusú, mint a járvány alatt volt. Kisebb mértékben ugyanez vonatkozik a járványt megelőző két hónapra is — a reformátusoknál a járványt megelőző három hónapra. Eléggé biztosra vehető, hogy a pestis — szórványos halálesetekkel — már az év elején megkezdődött, és teljesen csak decemberre szűnt meg. Nyilván erre utal Hornyik János bevezetőben említett közlése, miszerint a város lakosságának egyharmada kilenc hónap alatt halt ki. Természetes, hogy nem minden 1739-ben meghalt személy pusztult el pestisben, vagy — amennyiben mégis pestisben halt meg — meghalt volna egyébként is. Vonatkozik ez elősorban az első életév során meghaltakra, de nem csekély mértékben az 1—4 évesekre is, az öregekről nem is szólva. Ha az 1735—38. évek havi halálozási átlagát vesszük alapul, a többlet, amennyivel 1739 februárja és novembere közt többen haltak meg, mint az említett négy év hasonló időszakában, 3700 főnyi. Feltéve, hogy a reformátusoknál ugyanily mérvű a pestis áldozatainak aránya, 1920-ra tehető a pestisben elhalt reformátusok száma, ami azt jelentené, hogy 1739-ben mintegy 5620 ember pusztult el Kecskeméten pestisben. Figyelemre méltó összehasonlítás adódik a kecskeméti római katolikus lakosság körében 1739-ben dúlt pestis és az 1831, évi kolera pusztítása tekintetében. 1831. augusztus 10-én — a kecskeméti római katolikus halotti anyakönyv 8 tanúsága szerint — kitört a kolerajárvány; az anyakönyv a következő szavakkal emlékezik meg róla: „Anno 1831, die 10a Augusti erupit morbus epidemicus Cholera dictus". Körülbelül egy hónapig tombolt, és ez alatt az idő alatt — ha itt 8 OL Filmtár A 5117 Rk. 1298/42. az 5—10 éveseknél a 11—20 éveseknél a 21—30 éveseknél harmincnyolcszorosa, negyvenszerese és hússzorosa.
