Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

JUBILEUM - Réti Endre: A népesedéspolitika és családtervezés néhány szemléleti kérdése

Kenyeres Balázs professzor klinikai előadásában [24] nem átallja valótlan állításokkal megvádolni a kommunistákat és azt mondja, hogy az embriók elpusztításának megengedése esetén „szóba jöhetne hülyéknek, gyógyíthatatlan betegeknek megölése... amelyre a kommunisták igyekeztek vezetni az öregeknek, a betegeknek kiirtását követelő előadásaikkal." Tehát tudatosan a kommunistákra próbálta kenni tanítványai előtt azokat a bűnöket, amelyeket a fasiszta Németország egy év múlva már meg is kezdett valósítani. Kenyeres egyébként egy szót sem szól a terhesség megelőzéséről. Míg dr. vitéz Bodánszky György az abortőrökről [25] írt gyűlölködő cikkében elismeri, hogy „a közönség mai mentalitása, a gyermeknevelés költséges volta, a szociális viszonyok még inkább megkönnyítik és elősegítik munkájukat", és Kovács Ferenc ny. rk. tanár (Debrecen) [20] a születésszabályozás ellenzése mellett kijelenti: „Attól függ a nemzet jövője, hogy ennek a kérdésnek exisztenciális jelentőségét idejében felismeri-e és a megfelelő anyagi áldozatot meghozza-e" —, dr. Salacz Pál [27] a megoldást sovén, militarista úton jelöli meg: elítéli „a születésellenőrzés eszméjének térfoglalását, nemzetet, fajt pusztító hatását." A korlátlan szaporodás „egyetlen lehetőségünk arra — írja —, hogy a környező országokra gyakorolt expanzív erővel ismét oly körülmények közé kerüljünk, amelyek között normális élet elképzelhető." Tudjuk, hová vezetett ez 30 évvel ezelőtt. A polgári radikális Századunk hasábjain ez időben más hang is megszólal. Soó Aladár [28] Mombert Bevölkerungslehre c. könyvét ismertetve idézi Russeltől (Die Kultur des Industrialismus) a következőket: „A szocializmus és főleg a nemzetközi szocializmus, csak akkor lehet állandó rendszerré, ha a lakosság úgyszólván állandó marad. Lassú szaporulatok a mezőgazdasági módszerek tökéletesítésével elviselhetők, de gyors népesedés a lakosságot végül nyomorba sodorja és minden bizonnyal háborúba vezetne." A szerző végül burkoltan, de elég világosan fejti ki véleményét a kérdésről: „Nyilvánvaló, hogy a népesség optimuma az, amely a munka hozadékát és az életmódot optimális gazdasági feltételek mellett a legmagasabb fokra emeli. Miért kell a népességnek az adott gazdasági feltételekhez és nem fordítva, ezeknek a népességhez igazodniuk ? Hogy melyik az a gazdasági rendszer, amely a népességre nézve optimális, ez a népesedés problémájának legérdekesebb kérdése, de erre Mombert munkája nem felel". .. Ehhez hozzáfűzhető a világosabban szóló Liebermann Lucy [29] megjegyzése: „Szovjetoroszország eddig az egyetlen állam, ahol maradéktalanul valósult meg a nőemancipáció programja." Az utolsó fél évszázadban a Szovjetunióban, 30 év óta pedig hazánkban olyan átalakulás történt, amely ezeket az országokat az iparilag fejlett államok közé emelte. Az ipari államok életkörülményei anyagi tekintetben mindinkább hasonlókká váltak. Ennek következménye, hogy az igen különböző születési arányszámmal induló államok az utóbbi évek folyamán mindinkább közeledő születési trendeket mutatnak. [9] Nyugat-Európa és az Egyesült Államok átlagos születési arányszáma 1948 és 1972 között némi emelkedés után 1973-ban visszatért kiindulópontjára, sőt valamivel mélyebbre, Kelet-Európa és Japán, magasabb szintről indulva kb. ugyanazon termékenységre csökkent, mint a nyugati ipari