Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

KRÓNIKA

A MAGYAR ORVOSTÖRTÉNELMI TÁRSASÁG NÉPI GYÓGYÁSZATI SZAKOSZTÁLYÁNAK ALAKULÓ MUNKAÉRTEKEZLETE Hosszas vajúdás után a Magyar Orvostörténelmi Társaság kebelén belül megalakult népi gyógyászati szakosztály 1975. december 5-én tartotta alakuló munkaértekezletét. Antall József, a MOT főtitkára, üdvözlő szavai után elmondta, hogy határterületi disciplináról lévén szó, a szakosztály eredményes működése csak orvosok, gyógyszerészek, ethnográfusok, szociológusok és más érintkező szakmák képviselőinek bevonásával képzelhető el, emiatt a társasági szabályzatot nem lehet és nem szabad mereven alkalmazni. Utána a szakosztály elnöke, Gunda Béla egyet, tanár beszélt a szakosztály célkitűzéseiről. Az érdeklődéstől függően évi 2—4 kerekasztal jellegű felolvasó ülést tervezünk, melyen a témakör művelői előadhatnák és vitára bocsáthatnák eredményeiket. Az üléseket egyelőre Budapesten, későbbiek folyamán esetleg más városokban is, lehetőleg felváltva a MOT és a M. Néprajzi Társaság rendezésében tartanánk. A szakosztály célja a magyar, rokon-, és szomszédnépek népi ember- és állatgyógyászatának, valamint az ethnobotanika és ethnozoológia evvel ölelkező területének jobb megismerése, önálló feldolgozások, ill. gyűjtések alapján. (Nem tartozik témakörébe a városi kultúrában élő „természetorvosok" stb. diplomás sarlatánok működésének, valamint a nem népi eredetű diagnosztikus eljárások vizsgálata sem.) Szeretnők mielőbb a kutatók rendelkezésére bocsátani a m. népi orvoslás archívumának anyagát (eddig megjelent művek és gyűjtések anyagának cédula-katalógusa), egyúttal kérve, hogy meglevő anyagukkal folyamatosan gyarapítsák, egészítsék ki. Az első előadó Kelemen András volt. A gyógyító ember személye a sámánisztikus világképben c. előadásában azt fejtette ki, hogy a gyógyító tevékenységnek nemcsak biológiai, hanem szociálpszichológiai oldala is különösen jelentős a nem természettudományos gondolkodásmód alapján történő gyógyító tevékenységben. Lükő Gábor a terhes és szoptatós anya preventív-mágikus célú védelmét szolgáló magyar ábrázolásokat (ún. „szökrönyök" vésett díszítéseit) s ezek analógiáit mutatta be rokon és távol-keleti népek díszítőművészetében. Az előadás — várhatóan — éles vitát provokált. Oláh Andor Népi orvoslás és psychotherápia c. előadásában arról beszélt, hogy a közeg, amiben a népi orvoslást gyakorolják (pontosabban: amiben gyakorolták évtizedek-évszázadok előtt), a népi társadalom, a faluközösség éppúgy, mint minden ősi, ún. primitív közösség, psychotherápiás és psycho-hygiénés társadalom, amely a benne felnövekvő és egzisztáló embernek csecsemő korától öregkoráig és haláláig optimálisan biztosította azt, hogy lelkileg egészségesen fejlődhessen és élhessen és a lelki zavart hamar kiküszöbölhesse. Kóczián Géza és munkatársai magnetofonbemutatással kísérve beszámoltak legújabb, kalotaszegi gyűjtésük tapasztalatairól és eredményeiről. G. T,