Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

FOLYÓIRATOKBÓL - NTM — Schriftenreihe für Geschichte der Naturwissenschaften, Technik und Medizin, 1973 (Szemkeő Endre) - Suddhoffs Archiv, 1973 (Buzinkay Géza)

1495-ben említenek először. D. Dillemann a gyógyszerészoktatás fejlődését vázolja fel a 19. század elejétől napjainkig (493— 504. p.). Szent Kozma és Dámján, a két gyógyító szentről elnevezett párizsi és luzarches-i templom történetét és e szenteket ábrázoló emlékeket ismerteti P. Julien cikke (505—518. p.). Ezek a templomok voltak a 12—13. században szerveződő borbély-sebész egyesületek központjai is. /. Nauroy a legrégibb francia katonai kórház, a Val-deGrace történetéről ír. (519—529) Ausztriai Anna alapította a gyönyörű templomot és kolostort fiának, a későbbi XIV. Lajosnak születésekor. A párizsi Faculté de Pharmacie könyvtárának történetével foglalkozik Y. Ruyssen. (529—538 p.). A könyvtár a 16. században létesült, az első leltár 1780-ban készült, 447 kötetet említ. S. Valette a párizsi Faculté de Pharmacie épületét írja el (539—547. p.). Az épületet a 19. században emelték, Laine építész tervei szerint. Az utolsó tanulmány a párizsi múzeumokban található, a gyógyszerészettel kapcsolatos régiségekkel foglalkozik (549—576. p.). 34 párizsi és Párizs környéki múzeum anyagát ismerteti. Szlatky Mária NTM — SCHRIFTENREIHE FÜR GESCHICHTE DER NATURWISSENSCHAFTEN, TECHNIK UND MEDIZIN — 1973 10. Jahrgang. 1. Heft Az NDK tudománytörténeti folyóiratának e számában St. Schwann írt megemlékezést M. P. Multanovszkij szovjet orvostörténészről, aki nagy érdemeket szerzett a német—orosz orvosi kapcsolatok történetének feltárásában. Érdekes tanulmányt olvastunk W. Kaiser hallei professzor tollából „Die in Rußland wirkenden Leopoldina-Mitglieder des 18. Jahrhunderts und ihre Korrespondenz mit den Akademiepräsidenten" címmel (50—63. p.), amely egyúttal forrásközlő munka is. A tanulmány annak a 30 oroszországi orvostudósnak életútját és munkásságát kíséri figyelemmel, akik a 18. században meghívást kaptak az Academia Imperialis Leopoldino-Carolina Naturae Curiosorum tagjai sorába. Ezek az orvosok — egy-két kivételtől eltekintve — német származásúak voltak. Ennek történeti háttere — mint a szerző írja — az a tény, hogy a 300 éves tatár uralom miatt visszavetett országban a tudományos élet is sokkal később indult meg, mint más európai országokban. A fejlődés Nagy Péter uralkodásával kezdődik, amikor a cár bőkezű honoráriummal csalogatja udvarába külföldről a tehetséges orvosokat, rájuk bízva az orosz utánpótlás képzését, a kórházak megteremtését, s cserébe biztosítja nekik tudományos munkásságuk feltételeit. A magyar orvostörténet szempontjából érdekes, hogy a szerző Keresztúri Ferenc és Reineggs Jakab magyar orvosokat is megemlíti, akik szintén elnyerték a megtisztelő Leopoldina-tagságot. Szemkeő Endre SUDHOFFS ARCHIV — 1973 Bd. 57, Nr. 2 Kruta, Vladislav: Eindrücke aus der Berliner Naturforscher-Versammlung (1828) in Briefen eines Teilnehmers (Ss. 152—170). A Versammlung der Gesellschaft deutscher Naturforscher und Ärzte a 19. századi német tudomány- és orvostörténetben kiemelkedő szerepet játszott. Összefogta és megszervezte a kutatásokat, a tudományos életet, nemcsak Németországban, hanem minden német nyelvterületen. (Működésének formája ugyanaz volt, mint később Magyarországon a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek.) Vladislav Kruta a prágai Cseh Irodalmi Múzeum leváltárából Purkynének öt, feleségéhez írt, hosszú levelét publikálja ebben a cikkében. Purkyné már 1822ben részt vett a lipcsei vándorgyűlésen.