Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

FOLYÓIRATOKBÓL - NTM — Schriftenreihe für Geschichte der Naturwissenschaften, Technik und Medizin, 1973 (Szemkeő Endre) - Suddhoffs Archiv, 1973 (Buzinkay Géza)

Neve azért nem szerepelt a résztvevők között, mert a Habsburg-birodalomból nem lehetett ilyen tudományos ülésekre Németországba utazni, mivel Metternich megfogalmazása szerint „az egyesületek a német pestis"-nek nyilvánultak. Purkyné 1827-ben vette feleségül C. A. Rudolphi berlini anatómia és fiziológia professzor lányát, a következő évben pedig egy teljes évet töltött apósáéknál. Ekkor írta feleségének öt levelét, mely sok tudományos és személyes érdekességet tartalmaz a német tudományos élet korabeli nagyságairól. Vladislav Kruta — a forrásközleményen túl — végigköveti, hogy mikor és milyen előadásokkal vett részt Purkyné a vándorgyűléseken, kikkel és milyen jellegű kapcsolatba került ezek nyomán. Jó adattári közlemény, alapos bevezető tanulmánnyal. Bd. 57, Nr. 4 Gundolf Keil—

Hans Reinecke: Der Kranewitber-Traktat des „Doktor Hubertus". Untersuchungen zur spätmittelalterlichen Pharmakologie der Baccae Juniperi. (361—415. p.) A 13. században megjelenő rövid, gyógyszerészeti traktátusok műfaja az ókorig nyúlik vissza. Ezek általában egyetlen fejezetből álltak s egyetlen droggal foglalkoztak, mely egyúttal panaceaként is szerepelt a korban. Közöttük külön csoportot alkotnak a borókabogyóval foglalkozó traktátusok, melyeknek több nyelven terjedtek el változatai Európában és Skandináviában. Maga a műfaj az iskolai orvostudomány mellett alakult ki, hatóköre kiterjedt az orvosi gyakorlatra is. Mivel a későközépkorban a sebészet és laikus orvoslás igényeinek már nem felelt meg a latin nyelv, számos változatban lefordították németre. A népnyelvi formák és gyógyászati ismeretek ugyanebben a korban hódítottak tért az akadémiákon, ahol maradt még a latin oktatási nyelv. Az ebből eredő érdekességeket és bonyodalmakat példázza Doktor Hubertus, aki egy ilyen traktátust visszafordított latinra és a skolasztika nyelvébe öltöztette. A hatalmas, alapos tanulmány a borókabogyóval foglalkozó traktátusok e csoportjának elterjedését, történetét követi nyomon nagyon alapos filológiai módszerrel. A német nyelvterületről származó szövegváltozatok közé sorolja Schultheisz Emil publikációi alapján a mi, ún. Albicus-kódexünket. Harry Schmidtgall: Zur Rezeption von Harveys Blutkreislaufmodell in der englischen Wirtschaftstheorie des 17. Jahrhunderts. (416—430. p.) A rendkívül érdekes témájú és nézőpontú dolgozat Harvey vérkeringéselméletének mint modellnek befolyását vizsgálja a 17. századi angol gazdasági elméletekre. A 17. században a gazdasági folyamatokat gyakran igyekeztek visszavezetni, megmagyarázni fiziológiai, asztronómiai párhuzamokkal, modellekkel. Harvey vérkeringési elmélete nemcsak terminológiailag, hanem tartalmilag, valójában is óriási hatást gyakorolt. Felfedezése nyomán keringésként értelmezték, magyarázták meg az áru és a pénz, az állami bevételek és kiadások mozgását. Sőt részben ennek a természettudományi modellnek befolyására fedezték fel és tették kérdéssé az időt, mint gazdasági tényezőt a körforgási szinten. Buzinkay Géza