Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

FOLYÓIRATOKBÓL - Medizinhistorisches Journal, 1974 (Némethy Ferenc) - Revue d'Histoire de la Pharmacie, 1973 (Szlatky Mária)

MEDIZINHISTORISCHES JOURNAL — 1074 Band 9, Heft 1 E. Rosner : Schamanistische Züge der chinesischen Volksmedizin (41—48. p.). — A hagyományos kínai orvoslás (akupunktúra, gyógynövények, „mezítlábas orvosok") iránt világszerte felkelt érdeklődés némi fogalomzavarhoz vezetett. A hagyományos kínai orvoslást sokan azonosnak veszik a népi gyógyászattal, holott a hagyományos orvosláson belül is élesen elvált egymástól a „hivatalos" és a „népi" gyógyászat, amelyet sokszor üldözött csodadoktorok, javasok, ördögűzők, kuruzslók, vándor drogárusok és sámánok gyakoroltak. Ez utóbbiakat az jellemzi, hogy a másvilággal, a „Szellemek"-kel tartott kapcsolatuknak tulajdonították gyógyító erejüket. A társadalom művelt rétegei lenézték tevékenységüket, de a kínaiakat jellemző etnográfiai érdeklődés mégis gyakran késztette őket a sámánizmus szokásainak megfigyelésére és megörökítésére. M. Malchau :Carl Friedrich Heusinger (1792—1883). Ein Beitrag zur Geschichte der Marburger Medizin (49— 62. p.). — A katonaorvosként, majd würzburgi és marburgi professzorként működő Heusinger nemcsak a korabeli német anatómiának, fiziológiának és klinikai medicinának volt érdemes munkása, hanem — a régi Janus szorgalmas írójaként — a nekilendülő orvostörténetírásnak is egyik első művelője. A. Mager : Unveröffentlichte Briefe V. A. Subbotins an Max von Pettenkofer (63—76. p.). Max von Pettenkofer (1818—1901) a természettudományos kísérleti és alkalmazott higiéné megalapítója sok külföldi diákjával tartott fenn szoros baráti kapcsolatot. Az orosz V. A. Subbotin (1844—1898) 1870—71-ben dolgozott Pettenkofer keze alatt Münchenben. Néhány, 1872 és 1889 között mesteréhez írt levelét a Bayerische Staatsbibliothek őrzi. Az eddig kiadatlan, nem hibátlan németséggel írt levelek nemcsak a tanítvány ragaszkodó szeretetét és hálás tiszteletét tükrözik, hanem az akkori orosz felsőoktatási rendszer problémáiba is érdekes betekintést nyújtanak. Band 9, Heft 2 W. Artelt : August de Bary und die Geschichte der Medizin (85—99). A Johann Christian Senckenberg (1707— 1772) által kórházi és orvostudományi célokra 1763-ban tett alapítvány intézményei később beolvadtak a Frankfurti Egyetembe, de ma is az alapító nevét viselik. August de Bary (1874—1954) huszonegy évig (1933—1954) volt a Senckenberg Alapítványi Bizottság elnöke, s az ő nevéhez fűződik az eredeti négy intézet (botanikai, anatómiai, pathológiai és a könyvtár) kiegészítése egy ötödikkel : a Senckenberg Orvostörténeti Intézettel. Megírta Senckenberg életrajzát és az Alapítványi Intézetek történetét is. Némethy Ferenc REVUE D'HISTOIRE DE LA PHARMACIE — 1973 Tome XXL, No. 218. A Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Kongresszust most rendezték első ízben Franciaországban, a Gyógyszerésztörténeti Társaság (La Société d'Histoire de la Pharmacie) fennállásának 60. évfordulója tiszteletére. A Kongresszuson 30 ország képviseltette magát. A különszám hét, a francia gyógyszerészet történetével foglalkozó cikket tartalmaz. A kötetet 26 illusztráció díszíti, köztük kiváló minőségű reprodukciókat, egyes műtárgyakról (pl. patikaedényekről) készült színes fényképeket találunk. A párizsi kórházi gyógyszerészet kialakulását és fejlődését ismerteti a középkortól 1941-ig Jean Cheymol (471— 491. p.). Cikkének középpontjába a párizsi Hotel Dieu, a legrégibb párizsi kórház gyógyszertárát helyezte, amelyet