Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

FOLYÓIRATOKBÓL - Medicina nei Secoli, 1972 (Kapronczay Katalin)

psychiatrie. 160—176. p.) A szerzők történeti áttekintést adnak a probléma fölfedezéséről, kialakulásáról: a 18. század végén kezdtek fölfigyelni a jelenségre, „iskolafáradtság"-nak nevezték. Ezek a fölfedezések voltak egyúttal az iskolaegészségügy alapjai, kezdetei is, és ezek szolgáltattak alapot a későbbiek során az orvosok és pedagógusok között kialakult vitákra. 1860 táján kezdődött az orvosok és tanárok együttműködése, melynek célja az iskolának a krízistől való megmentése volt. Az iskolahigíene kezdetei ez időre tehetők — fokozott figyelmet szenteltek az iskola külső körülményeinek, a világításnak, a levegőnek, az iskolapadok felépítésének, fűtésnek stb. A 19. század közepe táján láttak napvilágot a túlterheléssel foglalkozó művek: Griesinger, E. W. Güntz, Rummel munkái érdemelnek figyelmet. A pszichiáter Laehr kifejtette, hogy a túlterhelt gyermekből a későbbiek folyamán tipikus filiszter lesz csökkentett ingerküszöbbel és ugyancsak csökkentett szellemi, testi erővel, aki már gyermekkorában kimerült, s most semmiféle eszme iránt nem tud már lelkesedni, csupán annak örül, ha békén hagyják, s megkeresheti mindennapi kenyerét. Nesteroff 1890-ben a moszkvai iskolákban a tanulók 30%-nál neuraszténiás tüneteket talált, ez a százalék a felsőbb szintű iskolákban még magasabb volt. Schuschny 1895-ben budapesti iskolákban, ahol többnyire zsidó tanulók, a szegényebb társadalmi rétegek gyermekei és alkohol által veszélyeztetett gyerekek voltak, 50%-os arányt talált. Szó esik a tanulmányban az ún. képzésmániáról (különórák), mely egyre inkább státuszszimbólummá vált. Az iskolai túlterhelés kérdése nemcsak történeti szempontból érdemel figyelmet, hanem mint élő, megoldatlan probléma is. Friedrich Ildikó MEDICINA NEI SECOLI — 1972 Vol. 14, No. 1. E szám bevezető közleményében a szerkesztőség tájékoztatást ad az új formában megjelenő folyóiratról. Előző alakjában 1958-ban indult meg „Tribuna Sanitaria" cím alatt, „Medicina nei secoli" címmel először a perugiai egyetem orvostörténeti tanszéke adta ki. 1968-ban azonban változás történt, ekkor lett a római orvostörténeti intézet igazgatója Luigi Stroppiana, aki átvette a lap szerkesztését. A továbbiakban a folyóirat céljával ismerkedhetünk meg, miszerint kisebb lélegzetű cikkekben kívánják az orvostudomány fejlődését bemutatni, de időnként a legkorszerűbb kutatási eredményekről is tájékoztatnak. Nemcsak Európa, de a Kelet orvostörténelmével is foglalkoznak. A feladat tehát az, hogy korszerűbb előadásmódban és szellemben tárják fel az orvostudomány történetét. Mindjárt ehhez a témához kapcsolódik L. Stroppiana tanulmánya (Funzione interdisciplinare della storia della medicina nell' ambito della didattica e della ricerca scientifica. 5—9, p,). A szerző megállapítja, hogy az orvostörténelem, az elméleti oktatás és a tudományos kutatás között sok törvényszerű kapcsolat áll fenn. Vannak olyan időszerű problémák, mint pl. az orvosi biológia, ahol teljes kutatóprogramot nem is lehet elkészíteni a tudománytörténeti szempontok és a történeti példák mellőzésével. A nagy mesterek, Hippokrates, Celsus, Plinius, Galenus stb. is ezt az utat követték. Általában megállapítható: Ha egy kérdés nem eléggé tisztázott a kutató előtt, szükséges és hasznos a történeti összehasonlítás. A szerző egy ábrán szemlélteti az orvostörténelem és az aktuális orvostudomány közötti összefüggést. Kiemeli az egyetemes történelemmel és a tudományos gondolkodás minden egyéb ágával való kapcsolatát is. Kapronczay Katalin